Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Börtön - 1973
kor nagykorú lett. Nézem a törzslapját. Abban, a rubrikában, ahova a dicséreteket írják, nem látok semmit. L. Tamás a börtönben eddig még csak dorgálást kapott.- Hogy érzi itt magát? Cinikus vigyorgás a válasz.- Tud valamit a galeri többi tagjáról? Neveket mond, hárman itt vannak közülük. Néha látják egymást, ha sétára viszik őket.- Megbánta tettét?- Nagyon megbántam.- Megtenné-e mégegyszer?- Nem. Soha. Huszonnégyszer meggondolhatta volna! Faggatom, mikor volt úgy először lánnyal. Azt mondja, tizenöt éves korában. Egy tizennégy éves lány „beleesett”, nem tudott tőle szabadulni. Kérdeztem, hogy milyen érzés lehetett, úgy „megölelni” valakit, hogy előtte felpofozta, agyba-főbe verte, erőszakkal kényszerítette. Mélyen hallgat. Aztán beszélni kezd, másokat okol, másokat hibáztat.- Az apám mindent megadott nekem, az volt a baj. Mindig a nyomomban volt. Minden lépésemről tudni akart.- De altkor nem volt ott az apja.- Akkor nem. Tizenöt évesen mit tud az ember. A szexuális felvilágosítás hiányában látom iaz okot. Ha én azt tudom, hogy az ilyesmit erőszak nélkül is lehet csinálni, akkor másképpen alakul az életem. A meggyőződés hiányzik a hangjából. Talán ő is érzi, hogy nincs nagy súlya a szavának. A bőre megfeszül, legszívesebben felugrana: hagyjuk, ne ingassuk. A büntetésének még csak a felét töltötte le, még néhány évig tűnődhet azon, mihez kezd, ha kiszabadul. P. Lászlónak viszont már csak néhány hónap van hátra. Sima hajú, délceg férfi, büntetlen előéletű, már túl .az ötvenen. Érettségizett, s valamilyen kereskedelmi iskolát is végzett. Műszaki boltot vezetett, havi négyezer forintért. Az iratok szerint kitűnően végezte munkáját, kiváló dolgozó kitüntetést is kapott. Meghamisított blokkokkal 91 ezer forintot sikkasztott. Árdrágítással további tízezer forint kárt okozott. A bíróság hat évre ítélte.- Készül a szabadulásra?- Alig várom.- Mire költötte az elsikkasztott pénzt? Nevet.- Nem költöttem ón abból egy vasat sem. A barátaimé volt a haszon. Én csak elintéztem nekik, hogy az árut magasabb értéken visszaváltsam.- Mihez kezd odakinn?- Tiszta kezű ember szeretnék lenni.- Úgy látom, őszinte. Mondja meg, ártott vagy használt itt ez a pár év?- Őszinte leszek: ártott. Mert akárhogy van is, börtönben érzi magát az ember. Nekem rengeteg barátom van, nyugodtan nézek a szemükbe, de egy kicsit mégis félek a találkozástól. Hogy használt-e a börtön? Biztosan. Ötvenkét éves vagyok, az életem javát már leéltem. Ez a néhány év volt benne a legkeserűbb, pedig nem mondhatom, hogy rosszul bántak velem. B-kategóriájú dobos, odahaza zenekarban játszik. A börtönben zárkafelelős lett, majd raktáros, jelenleg Igazgatási írnok. .. 263
