Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Börtön - 1973

Mindezeknél azonban sokkal célravezetőbbek azok a kedvezmények, melyekért ugyancsak megdolgoznak az elítéltek. A Heti Híradó című újságot majd mindegyik olvashatja. Érdem szerint nézhetnek filmet, hallgathatnak előadást, olvashatnak könyvet. Vannak úgynevezett kedvezményes műsorok - saját szerkesztésben, rendezésben is -, amelyeket kizárólag a jó magaviseletért kapnak jutalmul. A könyvtár, a játékszoba látogatása is feltételekhez kötődik. S bár az érdemjegyeket nem írják fel senki homlokára, mégisl nagy a becsülete annak, aki ilyesmivel dicsekedhet. A cellatársak is érzik a saját bőrükön a fenyítés, vagy a dicséret ízét. S ennek is van pedagógiai jelentősége.

4Részlet a bv-intézet RA 0500 számú dossziéjának anyagából:

„1964. május 16-án .............községben verekedés kezdődött a kocsmában. . . R.

A

lajos látva öccse véres arcát, kinyitotta a nála lévő zsebkést, megközelítette M. B.-t és teljes erővel annak mellkasába szúrta. Sértett a szúrás következtében elvérzett. . . R. Alajost a megyei bíróság 13 évi szigorított börtönre ítélte”.

Alacsony, túltáplált férfi. A keze reszket, a mondatai sem kerekednek zavartalanul. Dadog.- Miért van itt?- Emberölésért, jelentem tisztelettel.- Kit ölt meg?- Egy embert a bányából.- Maga bányász?- Az vagyak, kérem.- Rendszeresen szokott verekedni?- Ahol isznak, ott verekszenek is. Engem már az apám is arra tanított gyerekkoromban : ha megütnek, add vissza. Addig üss, amíg üthetsz.- De magát az az ember nem bántotta.- Az öcsémet verte. Láttam a véres arcát. Az embernek elborul az agya, ha ilyesmit lát. Még józanul is, hát még, ha iszik.- Mennyit szokott inni?- Hát, kérem, mifelénk féldecit senki sem kért. Ha bementünk a kocsmába, kértünk egy pohár pálinkát. Aztán még egyet, meg még egyet...- Mit szokott csinálni, amikor nem dolgozott?- A kocsmában eltelt az idő. Muzsikus voltam, hegedültem, a légynek sem ártottam, ha nem maceráltak.

(Az N. megyei főügyészség anyagából egy idézet: „Lakóhelyén a terheltet úgy ismerik, mint aki kiegyensúlyozott, nincs vele szemben kifogás addig, amíg nem iszik. Ittasan kötekedő, rendszeresen hord magánál borotvát. . .”)- Megbánta tettét?- Jaj, kérem, én egészen más ember lettem. Ötvenkét éves vagyok.- Hogy érti, hogy más ember lett?- Mintha kicseréltek volna. A börtönben megtanultam írni, olvasni. Azelőtt analfabéta voltam. A nevemet sem tudtam leírni. El se tudja képzelni, mekkora öröm az, ha írnak hazulról. Öt gyerekem van. Ha levelet kapok, saját magam olvasom és én is tudok nekik írni.- Mit szokott olvasni?- Újságot. Benne van abban, az egész világ. Én azelőtt egészen másnak gondoltam az életet. Aki nem tud írni és olvasni, az nem is él egészen.

261