Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pozsgai Zoltán: Őrség, merre mész?
ségi fej£a alá. Aiki ikombájiiinal arat, nem őrzi meg a régi „dorgát”. Aki keres, s a kultúrához akar igazodni, nem épít zárt udvarú házat és kástut. Az őrségi nép megfogyatkozott. Számszerűleg nem túlzottan; a legnagyobb lélekszámú 12447 volt 1930-ban, 1970- ben 9928. Gondot az jelent, egy ideig a jövőre vonatkozóan is, hogy főképpen a szülési szempontból „propagatív korú fiatalok” mentek el. Vas megye vezetői mindezt jól tudják, azt ás, hogy bizonyos határokig tovább csökkenti ez majd az Őrvidék lélekszámút. De a szükséges „megkötést” semmiféle etnográfiai „ajnározással”, etnikai privilégizálás- sal nem lehetett az eltelt másfél évtized alatt, s nem lehet most sem elérni. Ellenben ki lehet alakítani az ideális lélekszámot egy értelmes, gazdaságfejlesztő politikával, amivel viszont együttjár a modernizálás. Az természetes, hogy az Őrség régi, sajátos, egyedi etnikum-jellegéből, hagyományaiból mindent meg kell őrizni, amit csak lehet. Vas megye politikai és állami vezetőinek, vezető testületeinék erre vonatkozóan is nagyon komoly, értelmes határozatai, elképzelései vannak. De annyit eleve nem lehet megtartani, „megmenteni” belőlük, amennyit az Őrség némely mai, védelmező ágensei szeretnének. Sándor István a Vasi Szemlében tavaly egyebeik között azt írta Pável Ágostonra, megyénk kiváló könyvtárosára, néprajz-tudására, közírójára, szlavistájára emlékezve: „Hogy a néprajz szemhatárán elsősorban Eurázsia parasztsága és a világ természeti népei jelentik a kutatási témát, azt éppen, ez a íkörülmény magyarázza: már csupán ezeknek életviszonyait és műveltségét szabályozza, úgyszólván napjainkig az apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre örökített hagyomány. Míg a civilizáltabb népek egyes osztályai gyors ritmusban veszik birtokukba a technika egyre gazdagodó lehetőségeit, keresik életük egyre kényelmesebbé formálásának módját, pallérozzák ízlésüket stb.. Az őrség ne legyen poros, megkövesedett Eurázsia! Nincs jogunk ahhoz, hogy ilyen viszonyok között tartsuk. Tisztelegjünk az ősrégi, őrségi etnikum szép, nemes hagyományai előtt. Mentsünk meg ezekből annyit, amennyit csak lehet. De ne szegüljünk ellene a történelmi, civilizációs követelményeknek se. Mert a történelem nálunk is, mindenkinél erősebb! Amit „megdolgozott”, azt tőle még soha senki elvenni nem tudta. És nem tudja a jövőben sem. M5
