Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - Simonyi Imre: Kopogtatás (vers) - Simonyi Imre: Jókedvem van (vers)
Most már azt hiszem hogy mégiscsak a szél volt. Vagy talán annyira szerettem volna hogy legyen bár akárki - de ha már senki hát akkor legalább a szél? Ám úgy látszik hogy mégiscsak a szél lehetett senki más- legfeljebb a gesztenye gallya csapódhatott az ablakhoz. Mert ha te lettél volna akkor másodszor is kopogtatsz.- Vagy pedig egyszer sem. Jókedvem van Mért mondjátok hogy nincs jókedvem? De hiszen jókedvem van. Ugyan mitől ne lenne jókedvem? Hiszen nektek is jókedvetek van- mivel a rosszkedvem egyáltalán nem befolyásolta a jókedveteket. A jókedvetek viszont mélységesen befolyásolta a rosszkedvemet- tehát jókedvem van. Persze ha matematikusok volnátok akkor most hitetlenkedve csóválnátok fejeteket: hogy ez pedig lehetetlen mivel plusszor mínusz - az mínusz. De ti nem vagytok matematikusok és egyébként is az örömnek és a bánatnak csupán annyi köze van a matematikához hogy egyszerűen kiszámíthatatlan. Ezért tehát érjétek be a szavammal amellyel állítom hogy nekem mindennek ellenére jókedvem van! Ha tudnátok milyen jókedvem van! Csupán annyit lássatok be végre hogy sírva azért mégsem lehet egész napon át fütyürészni. . . Kopogtatás
