Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Szólás Rezső: Lipták Gábor: Amiről a kövek beszélnek
azonos azzal, amit résztvevői »tudnak« róla, e résztvevők gyakran »hamis tudattal« teszik azt, amit tesznek.” A továbbiakban kifejti, hogy „mindez nem jelenti a hagyomány globális elvetését, csak véleménykülönbségektől lehet szó, a heroizálás és az ellenkezője nem a történetírás feladata, és - ami az ifjúsági írókat és irodalmat elsősorban érinti - e nélkül a hamis tudat nélkül valóban szegényebb volna a magyar költészet, a kuruc énekek épp azért gyönyörűek, mert Esze talpasai azt hitték: saját szabadságukért harcolnak, pedig az akkori történelmi helyzetben inkább a nemesi kiváltságokat erősítette volna győzelmük, s ez ad valami has on 1 íth a-tatl an tragikus pátoszt a kuruc énekeknek”. A továbbiakban utal a „hamis tudat” irodalmi jelentőségére (világirodalom, ősnépek teremtés-mítoszai, görög mitológia, a középkor vallásos himnuszai): „egyik gyönyörűbb, mint a másik, s ki akarná ezt tagadni, mikor megállapítja, hogy mindegyik hamis tudatból eredt.” És még egy idézet: „Avagy Marx nem éppen azért minősítette a görög irodalmat oly megismételhetetlenül szépnek, mert »az emberiség gyermekkorának« naiv tudatvilágát tükrözi?” Az ifjúsági irodalom az életkor sajátosságának megfelelően nem tudatosíthatja a hamis tudatot. A fiatal eszményeket keres, pontosabban: eszményi magatartásformákat, és az író kötelessége, hogy az etikus tartást hőseiben megőrizze. Az ellonkép dialektikus párosításban szintén jelen van. Ez -nem írói fogás, hanem a történelmi hűség igénye. Lipták Gabor a fenti evidenciákkal és az -ifjúsági irodalomban kötelező nevelői szándékkal rutinosan egyezteti a történeti és mondái anyagot (tárgyak, események, emberi és nemzeti sorsok). A műveiben uralkodó harmónia és esztétikum teszi azokat értékes olvasmánnyá. Itt nincs hely és lehetőség a könyv valamennyi elbeszélésének egyenkénti méltatására. A téma változatossága és a történeti múlt felidézésének izgalma mindegyikben biztosítja az ifjú olvasó érdeklődését és az olvasás gyönyörűségét. A rejtett i-smetetter- jesztós teljesíti feladatát: a történeti ismeretek bővítését, a hazai tájak, emlékek megszerettetését és az eszmények birtokbavételét. Az egész mű értékei mellett eltörpülnek a kifogások:, némelykor (a felnőtt olvasónak) nyersen hat a közvetlenül adott didaktikus magyarázat, a fiatal olvasónak fel sem tűnik a motívum és szituáció gyakori ismétlődése, a jellemek nem eléggé árnyalt rajza, -a történeti időbeliség nem mindig pontos érzékeltetése. Az előadás nyelve és stílusa megfelel az ilyen műfajú irodalommal szemben támasztott igényeknek: világos, magyaros, mentes mindenféle bőbeszédűségtől és csábító stílu-sfordulatofctól, jól tagozott, megfelelően beépített gondolati és érzelmi hangsúlyokkal. A könyv végén elhelyezett Jegyzeteik és szó-magyarázatok szerencsésen szolgálják a történeti hitelesség igényét. Szövegük könnyen áttekinthető, tömör és érdekes. Szántó Piroska rajzai pontosan alkalmazkodnak a könyv jellegéhez: történelmi levegőt árasztanak, egyszerű megoldásukkal, a naturalista hatáskeltés teljes mellőzésével, a kiemelkedő mozzanatok megragadásával hatnak a képzeletre. Ugyanakkor néhány részlet felidézésével az érintett korszak gondolatvilágára, tárgyi emlékeire, ezek stílusára utalnak. Kár, hogy a -nyomdai -munka i-tt-ott nem volt elég figyelmes. Kevés, de szembetűnő íráshiba a szövegben maradt. (A 333. oldalon Mohr Antal áll Moh/ Antal helyett.) De ezek a kis pontatlanságok nem érintik a mű -értékét. Lipták Gábor legújabb könyve komoly nyeresége a nem túlságosan gazdag ifjúsági irodalomnak. (Móra Könyvkiadó, Budapest, 1972.) SZÓLÁS REZSŐ 191
