Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - SZEMLE - Béllyey László: Szabadkai irodalomtörténeti adalékok (Dér Zoltán két jugoszláviai magyar könyvéről)
Szabadkai irodalomtörténeti adalékok Dér Zoltán két jugoszláviai magyar könyvéről Két, küllső megjelenésében kisméretű, valójában nem kis jelentőségű könyvet hozott a posta a jugoszláviai Szabadkáról. Magyar könyveik, és az a közös érdekességük, hogy irodalomtörténetünk kevésbé ismert, részben vagy egészben Szabadkához kötődő epizódját dolgozza fel bennük Dér Zoltán jugoszláviai magyar író. Az ő nevét onnan is ismerjük, hogy Fecske- lány című könyve az 1971-es könyvnapra jelent meg. Ebben is „szabadkai irodalomtörténetről” számol be: Kosztolányi Dezső és Lányi Sarolta húgának fiatalkori kapcsolatáról, kölcsönös vonzalmáról. A két jugoszláviai magyar könyvecske azért is nem mindennapi jelenség, mert a szabadkai ELET JEL MINIATŰRÖK sorozatba« láttak napvilágot. Az ELET JELRŐL pedig el kell mondanunk, hogy a jugoszláviai magyar írók egyik igen jelentős, alkotói tevékenységre is ösztönző fóruma, amelyik irodalmi esteket, an- Icctokat rendez, és egyben kisebb terjedelmű magyar könyvek rendszeres kiadásával is foglalkozik. Tehát az egyik kisebbségi életet élő magyar népcsoport művészeti-irodalmi tevékenységének ösztönzője és irányító, rangadó tényezője. A két kötet közül az edső az ÉLETJEL MINIATŰRÖK 6. köteteként jelent meg. Címe: Az árny zarándoka. Tárgyára a könyv címe utal. Ugyanis a „zarándoka az árnynak” szó- kapcsOidt Kosztolányi Dezső „Csáth Gézának” című verséből való: a költő ezekkel a szavakkal jellemezte a század eleji magyar irodalom egyik r.agy ígéretének és lehetőségének, Csáth GézánJc az életművét, aki Kosztolányi Dezső unoka civére volt, és egész életük folyamán szoros rokoni, baráti, sőt alkotói kapcsolat fűzte össze őket. Oá eh Gézáról irodalmi életünk 1939 óta szinte teljesen megfeledkezett. 1964-ben adta ki a Cjépirodaírni Kiadó novelláinak gyűjteményét \ varázsló halála” címen. Azóta kritikusatok és irodalomtörténészeink kiásták a feledés évei alól az író műveit, azok jelentőségét kellőkénpen méltatták. Azelőtt neve inkább csak miint a Janilka színmű szerző1)"e volt Ismeretes, az irodalmi köztudat novelláiról megfeledkezett. Az exhumálás kiderítette, hogy Csáth Géza, aki a Janikában is a kisember tehetetlenségét formázta meg szinte ibseni ízekkel és méretekkel, novellairodalmunk elvetélt, kibontakozni sem tudó nagysága. Ö volt az, aki a század első évtizedeiben az emberi lét bizonyos abszurd vonásait olyan élességgel vetette papírra, mint később Franz Kafka vagy a legmodernebb európai dráma és epika. Dér Zoltán kismonográfiát ad az író életéről, műveiről, és igen cles kritikusi szemmel találóan jelöli ki helyét irodalmunk történetében is. Csak helyeselni tudjuk, hogy elutasítja azt a feltételezést, mintha Csáth Géza sötét színei a naturalista ábrázolás egyoldalúságából szívták volna erejüket. Következetesen bizonyítja, hogy éppen az ellenkező irányú művészi tevékenységgel állunk szemben. Csáth Géza keserűen elemzi „a lét abszurditását”, azonban emberi-írói magatartása ennek folyamán inkább a modern groteszkre emlékeztet, mert nem csupán közli a valóság tényeit, hanem mélyrehatóan elemzi azokat, és így az emberábrázolás lélekrajzának mesterévé válik. A kismonográfia igen olvasmányos, az író iránti széles körű érdeklődést is felkelti, egyben szakmai-filológiai oldaláról is rangos. Az írónak nyomtatásban meg nem jelent vagy csak tervezett műveit is elemzi, értékeli. Nyomon követi, hogy mit adhatott volna irodalmunknak egy ilyen nagyképességű, a legmagasabb célok felé törő íróember, ha az életerejét felőrlő morfinizmus - amire gyógyíthatatlannak vélt fiatalkori tbc-fertőzése idején szokott rá - derékba nem töri a sikerek és elismerés felé époen elinduló írói pályát. Ennek a folyamatnak a bemutatását szervesen egészíti ki és hitelesíti a szövegrészhez mellékelt jegyzékek sorozata: így a Csáth Géza műveinek megjelenését feltüntető időrendi és kiadói felsorolás, a róla írt jelentősebb megemlékezések, kritikák jegyzéke, az életrajzi kronológia és az esemény- naptár. Ugyancsak Dér Zoltán írása az ÉLET JEL MINIATŰRÖK 12. kötete, amelynek címe: „Az első műhely”. Az alcím: „Kosztolányi Dezső önképzőkör! évei.” És azt hiszem, mondani sem kell, hogy az önképzőköri évek színhelye Szabadka, a hajdani délmagyarországi város, ahol a gimnáziumi önképzőkörben együtt indulnak el, tehetségüket összemérve, Kosztolányi Dezső és Csáth Géza. Ügy vélem, „Az első műhelyt” érdeklődéssel olvashatja Kosztolányi minden Ismerője, tisztelője és lelkes híve, mert a költő-író fiatal éveiről, első írói-műfordítói indulásáról eddig ismeretlen adalékokat tár fel, és elemezve elsőnek közli az irodalmi-irodalomtörténeti közvéleménnyel. Ha ezt a monográfia-részletet áttanulmányozzuk, nem marad kétségünk afelől, mi volt az oka annak, hogy Kosztolányi Dei83
