Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - SZÍNHÁZ - Siklós Olga: A könyörtelen igazság drámája (Illés Gyula: Az ünnepelt)
Ezért indul e ponton Illyés drámája, AZ ÜNNEPELT. Jókai és Petőfi konfliktusa a kor konfliktusát fejezi ki: meddig kell elmenni a forradalom továbbvitelében. Jókai számára a fontos a kivívott eredmények konzerválása, Petőfi a kivívott eredményeket és a nyilvánvalóan alkalmas nemzetközi helyzetet a forradalom továbbvitelére akarja felhasználni. Minden forradalmi helyzet egyik alapvető konfliktusa. Drámába azért sűríthető, mert olyan két emberről van szó, akik szeretik egymást, akiknek egy volt az útjuk, s mindkettő elég erős egyéniség ahhoz, hogy álláspontját magas szinten képviselhesse. De a dráma konfliktusa nem szűkíthető egyszerűen Petőfi-Jokai ellentétre. A drámai konfliktus a történelmi szituációban sűrűsödik, .és Petőfi drámai ellenfelei a szituáció kibomlásával egymásután lépnek elénk - hogy végül is azt mutassák be: az ellentét nem korlátozódik egy-egy személyre, mélyebben van tannál és összetettebb. A konfliktus lényege etikai, magatartásbeli, s benne önmaga meggyőzése legalább akkora drámai küzdelem, mint a látványos Petőfi-Jókai összecsapás. Attól a kiélezett drámai szituációtól, hogy mit jelent egy visszaküldött cikk a költőnek, el kell jutnia addig: mit jelent a népköltői hivatás olyan buktatók után is, mint a szabadszállási kudarc. Mit jelent írónak lenni a XIX. század derekán? Jókai ugyancsak abból akar megélni, hogy ír, szerkeszt. A cenzúra eltörléséért vívott harcban ő is részt vett - de egyhamar felismeri a másik, a mélyebb, a rejtettebb, a láthatatlanul is mindig jelenlevő és alig elkerülhető, vagy megszüntethető cenzúrát, a tőke cenzúráját, iaz előfizető polgárok ízlésének és igényének cenzúráját. Az ellen, hogy minden nyomtatásban megjelenő kézirat csak akkor kerülhet a szedő kezébe és a nyomdagépbe, amikor a bécsi cenzor pecsétje már rajta áll - nyilvánosan fel kell háborodni, és ellene harcolni. De a lapkiadó, a tulajdonos, az előfizető modernebb eszközökkel cenzorkodik. Pecsét nem kell, rendelet nincs, a sajtó szabad - de tulajdonos, előfizető ízlését komolyabban kell venni, mint a cenzúra kifogásolható létezését. S mert a lapkiadó abból él, hogy az előfizetők megveszik a sajtóterméket - árucikket - s mert az író is abból él, hogy olyat ír, amit megvesznek, a tőke cenzúrája, a megrendelő cenzúrája keményebb bilincs az eddiginél. A közhangulat, a közízlés diktál. És ha a közhangulat a forradalommal elűzött Habsburg uralkodó mellett van - akkor nem jelenhet meg olyan cikk Petőfi tollából, amely ezt a forradalmat üdvözli és az uralkodót sérthetné. Már nem Petőfi a zászló, aki után mennek a pesti forradalmárok, de neki kellene léptei ritmusát a „közhargulat”-hoz alkalmazni. Hol a kiút ebből a pokolian -kutyaszorító helyzetből? Fellebbezni kell a néphez. Ott meg kell értsék a nép fiát. Pesten kirekesztették. A szülőföld be kell fogadja. Pesten elutasították, a Kiskunságban keres helyet. Pesten gúzsbaköük - szőkébb hazájában keres teret a cselekvésre. A forradalom vívmányaként 1848 júniu-s elején választásokat tartanak az országban mindenütt. Arany János és Vörösmarty Mihály is képviselőjelöltek. Petőfi is. Hármójuk közül csak Vörösmarty ül a Nemzetgyűlésben. Mit várt Petőfi a képviselőségtől, a választástól: „Megkapom nemcsak az igazolást, hogy igenis az én utam volt és marad a helyes út, hanem a bátorítás is, éspedig magától a néptől.’’- fogalmazza meg célját Illyés Petőfije. A tót igen nagy: a hivatásos népköltő, forradalmár, hivatalos politikusként, választás útján akar a nép nevében bejutni a Nemzetgyűlésbe, ahol a követek az ország, a nép sorsáról döntenek, hoznak új törvényeket. Kinek van ott több joggal helye, mint Petőfi Sándornak? És ezen a választáson Petőfi elbukik.
