Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Heitler László: Vasiak Győrött. Kiállítási jegyzet

BARTHA LÁSZLÓ:JEGES BALATON

ország (?) művészed mutatják be kétévenként termésük javát, de a győriek még nem kaptak* meghívást, holott budapesti művészek is kiállítottak a Biennálén.

Kicsinyes és felesleges akadékoskodás lenne mindaz, amit eddig elmondtam, ha nem takarna lényegesebb okokat. A közömbösség, az egymás munkája iránti érdektelenség nem a művészek magánügye, hanem - mivel eredménye vagy eredménytelensége a közönség elé kerül - közügy. Az együttműködés útjait meg kell keresniük Észak-Di nántúl művészeinek. Először egymás közt, aztán túl a provincián, - a közös kiállítások kai, kölcsönös bemutatókkal kezdve a művésztelepek munkáján át a személyes kapcsolatokig.

A kezdeti lépéseket már megtettük. Éppen a győri vezetők tettek kezdeményező (és nem is sikertelen) lépéseket a dunántúli művészek összefogásának elősegítése érd: kében, amikor évek óta minden nyáron megrendezik művésztelepüket, melyre a vasi alkotókat ugyanúgy meghívják, mint az egykori Pannónia területén, Pécsett, Szekszárdi.-:], Komáromban, Tatabányán, Ajkán, Pápán és másutt élőket.

Mielőtt a kiállításról, a bemutatott művekről szólnék, nem kerülhetek ei egy megjegyzést. A katalógusban azt írja Bertalan Lajos, hogy a tárlat megtekintése után „a képzőművészet győri barátain, műbírálóin, a szomszéd megye művészein a sor, hogy a bemutatott művekről, a művek mögött húzódó munkáról ítéletet mondjanak.” A sors (az Életünk szerkesztőinek képében) engem szemelt ki arra a kétes dicsőségre és mód♦Kaptak! (A szerkesztő)

162