Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Nagy Ildikó: Sáros András Miklós

SÁROS ANDRÁS MIKLÓS: TROPOSZFÉRA

lás nélküli tárgyiassága icsak titkán engedi meg az érzelmességet. Másat is inkább a rézkarc lehetőségeinek megismerésére, az elérhető festőiség kipróbálására (Kendős, ig68; Eltávozott képe, 1969), vagy egy személyes emlék megfogalmazására (Nagyanyám, 1967). A tárgyiiassággal szívesebben társul ,a groteszk. Megjelenik már a Váróterem (1967) fáradt, esendő alakjaiban, rejtetten, de ott van a Nagyanyám bukósisakos képében, és tobzódik a Lányok bál után (1967) Borsos József - Bosch-i parafrázisában. A Fedőnév nélküli kísérlet (1968) és a Kutyasétáltatás (1967) kicsit kamaszos „polgárpuikkasztása” után a további munkákból már kimarad mind az ér- zelmesség, mind az irodalmiasság.

A Fekete föld (1968) közelről szemlélt barázdái, a rögök szinte mikroszkopikus vizsgálatával, precíz rajzával már másképpen meghökkentőek. A megelőző évből

(1967) néhány szép, objektív rajz (Kosár, Kesztyű) jelzi a tárgyak alapos megfigyelését. Ez a közelnézet, egv tárgy részletes pontról-pontra történő megismerése ki küszöböl mindenfajta megszépítő érzelmi közeget. Valami vagy önmagában szép, mert esztétikus látvány, mint pl. a fonott kosár, vagy nem az, mint pl. a csapdába esett egér. De nem is szánandó. Ilyen. Ilyen bonyolult! - tesszük hozzá meglepetten, hiszen a kalászokat (Új kenyér, 1971), az Öreg ház (1970), a Műhely (1971) egyes tárgyait, vagy a Rozsda (1971) szerszámait már ezerszer láttuk, de igazából most láttuk meg először. „Sunt lacrimae terűm” - írta & fiatal Babits, aki első kötetével a tárgyias líra előhírnöke a költészetben. Ezeken a grafikákon a tárgyak nem sírnak, hanem atmoszférájuk, igazságuk és tanulságuk van. A Szerszámok (1971) vagy a Fogótamdmányok (1971) egyes darabjai már-már antropomorf eszközök, a Műhely, az Öreg ház vagy az Udvar (1970) lapjain az élet tárgyi motívumaiban emberi sors tárul fel. Ml az oka,

159