Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - Tornyai Farkas: Homokút (elbeszélés)
Az erdész megindult az irányát szeszélyesen váltogató árakban, ki akarta fürkészni, milyen égtájak szerint kell húzódni a 'Saroknak, hogy délben is árnyékot kapjanak a csemeték. Amint egy borókával benőtt domb aljában lépkedett, váratlanul akkora fájdalmat érzett, mintha minden porcikájába izzó tű fúródott volna. Hideg fővel mérte föl, hogy halálos veszélybe került, sőt azt értette meg nagyon világosan, hogy a halál már be is jutott a testébe, s minden szívdobbanás a véget sietteti. Lerázta a zokniján fennakadt, már ártalmatlan viperát, s gondolkodás nélkül nyúlt a zsebéhez. Elővette bicskáját, s mert az éppen nem volt valami éles, nem kis vesződség árán sikerült csak kikanyarítania a bokája mögötti jókora húsdarabot, közepén azzal a két piros ponttal. Ügy találta, hogy a seb nem vérzik eléggé. Mindenesetre örült volna, ha bővebben folyik a vére. Ijjra belevágott a húsba. Zsebkendőjét a sebre, a zsebkendőre a zokni gumigyűrűjét illesztette, s cipőjét papucsként használva elindult élete legküz- delmesehb útjára. Délelőtt fél tizenegykor Szalók ránézett a védkerületi iroda sétáiós faliórájára, s már húzta is ki maga alól a széket. Tintaoeruzáját a bérjegyzékre dobta, ment a motorjáért. Gondosan becsukta az udvarajtót, nehogy Tim elcsavarogjon, s már fordult is rá az amerikai diófákkal szegélyezett hátsó útra, hogy az öllősi erdőből hazaengedje a munkásokat. A szomszéd erdészettől vezényelte át őket az erdőgazdaság, hogy a második negyedév végére nála is befejeződjék a gyérítés. Az erdész morgott az ismeretlen munkások miatt. Ki tudja, dolgoznak-e majd rendesen, vagy állandóan hazafelé forog a fejük, mert akkor jobb, ha nem is jönnek. Kényes munka a nevelővágás, ha figyelmetlenül végzik, egy életre elrontják az erdőt. Nem lett igaza. A munkások rendesen végigdolgozták a napokat, a heteket is. Csak most, hogy búcsú készül odahaza, kérték már hét derekán az erdészt, hogy szombaton korábban legyen fájront. Meg se látszik azon az erdőn, hogy a gyérítők két órával előbb hagyták félbe a munkát, de rajtuk igen, mert ha későn érnek haza, akár el se indultak volna. Menjetek, gondolta Szalók János. Másnap meg is mondta az embereknek, hogy szombaton tizenegykor leléphetnek. A szombat a vasárnap pitvara. A férfiember egyik fele ilyenkor már ölelésre készül, a másik meg egyre csak morog, hogy mehetnénk már innen a fenébe. Ráadásul még ez a búcsú is . .. Dolga van ilyenkor a férfiembernek. Söpretlen az udvar, a favágás sem maradhat másnapra, bort is kéne vásárolnia valakinek. Nyiratkozás. tisztálkodás... Lehet, mire a borbélytól este hazaérnek, már ott is az első vendég. Menjetek. Adni is tudjon, aki parancsolni akar. Mindjárt jobb a megértés, ha az erdész háta mögött nem azt suttogják az emberek, hogy na, ezért is kár volt az édesapjának megoldania a gatyáját. Mondják azt, hogy az ő erdészük nem az orráig néz. Utána kérhet tőlük, amit akar, mert követelnie többé már nem kell. Még 'az ülőkét, a szalonnasütő nyársat is odakészítik számára a tűz tnellé. A gondolatra, hogy a tűznek a széljárás felőli oldalára készítik ülőkéjét az erdei munkásak, s hogy vörösgyűrűből, mogyoróvesszőből vagy kökényből még nyársat is ügyeskedmek hozzá - nem hosszút, nem rövidet, nem otrombát s nem hajlékonyát, hanem olyat, amelyiknek már a faragásánál is lejátszik a kedves szándék - elkomoro- dott az erdész. A negyvenöt éves, szikár férfinak elég volt arra gondolnia, hogy megszeretik, vagy ami még ennél is rosszabb, ő szeret meg valakit, dohányszínű apostolarca máris elkomorodott. Elég ok volt erre Tim, a kutya is. Jobban mondva az árva kutya, mert a kölyökkutya anyját agyon kellett lőni. I 21
