Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - Paolo Santarcangeli: Kikötői lamentáció (vers, ford.: Weöres Sándor)

Legjobb feledni.

Egy napért mi teljesen miénk, egy tisztaszívü mosolyért, egy tartós zamatért,

még ha rövid is mint egyetlen szárnycsapás, a hosszú szomjtól égő ajkak között.

Ne rettegj.

Akarja bár a kapzsi föld a halálba vonó; akarja bár az idő folyása a ránk rohanó

mikor jövendő énekek éledeznek:

Kiöntött bornál hirtelenebbül válik ecetté

ize minden napunknak.

Fogadd el a kedves percet, miben önmagad élni érzed s hallgasd meg irigy testamentumát a hústalan szemgödörnek, fekszik panasztalan, kacajtalan, ahová lenyomta a halál.

WEÖRES SÁNDOR fordításai

VÉRTESI PÉTER: KAPUK