Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - Vajkai Aurél: Eliramlikaz élet
VAJKAI AURÉL Eliramlik az élet Rdkkenő nyár. A keszthelyi Halászcsárda, a Camping, a Kollégium környéke zajos és zsúfolt: rengeteg bocsi, lármás forgalom, tengernyi nép, sokaság, mindenféle nyelven szavak és mondatok. Idegenforgalmi központ, ahol ezernyi színbe és hangba olvadva zajlik az élet. Odébb, talán csak néhány száz méterre, már elcsendesül a táj, s majorság következik, ódon épületekkel, meg hosszú fasoros utakkal. Merre vezetnek ezek a nyílegyenes, fasoros utak? Nagyon messzire, a végüket sem látni: a távolban eltörpül a fasor, ösz- szetelálkoziík az útszél két fás szegélye. A kánikulai meleg itt is tüzel, de az előbbi zajos idegenforgalmi képnek nyoma sincs. Itt állok egy hosszú, magános épület előtt, honnan jobbra is, balra is messzibe vész egy-egy fasoros, poros kocsiút. Az egyik, a délre menő valahová Fanékpuszitára visz, a másik, az északra menő a Keszthelyen túli szőlőhegyek felé mutat. Mintha azt sejdítenák az utak: eliramlik az élet. A lármás, modern kocsikkal telezsúfolt idegenforgalmi központ és a régi majorság csendje közt olyasféle ellentét lappang, mint az ismert Petőfi vers kezdő sorai 'közt: a közeli kert őszi virágai és a távoli hegyek hósapkája közt. A világ versgyűjteményében talán ezek a legszebb kezdősorok: Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldéi a nyárfa az ablak előtt, De látod amott an a téli világot? Már hó takará el a bérei tetőt. A hosszú, egyszerű régi intézői házat vén fák árnyékolják be, a házban gazdasági dolgozóik családjai laknak, s itt az elején, a legárnyékosabb részen, még nem is olyan régen, egy agronómus lakott. Valószínű, hogy a múlt században más volt az épület beosztása, dshát akkor is szoba lehetett itt. A ház oromfalán egyszerű kőtábla szerénykedik az alábbi szöveggel: - „Ebben a házban született Szendrey Júlia 1828. december 29-én. Emléke örökké él halhatatlan férje, Petőfi Sándor költészetében. »Egy személyben Te vagy mindenem . . .«” Tehát itt, ebben a keszthelyi uradalmi épületben született az, akihez a költő a legszebb verseket írta. Épp huszonöt évvel ezelőtt jártam itt először, amikor az 1848-as néphagyomá- nyökat gyűjtöttem. A majorsági házba lépve az egyik helyiségben mosóteknőnél egy asszony mosott, valahol a sarokban kisgyermek játszadozott. Beszélgetni kezdtünk, elő szőr távolabb eső dolgokról, az asszony munkájáról, a férje foglalkozásáról, a közeli városról, Keszthelyről, meg aztán, hogy idevalósi-e? S mindezdk után feltettem a kérdést:- Tudja-e, hogy miről nevezetes ez a ház, s különösképpen miért épp ez a szoba?- Valami híressége van - válaszolta - .mert táblát is akasztottak a falára, s olykor jönnek is a városból, hogy megnézzék a házat. 4
