Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Marék Antal: Földes Péter: A karvalyos zászló
Földes Péter: A karvalyos zászló Az ifjúság tisztelje a hagyományokat. Nyilván erre gondolt Földes Péter is, amikor a Karvalyai zászló címen megírta Álmos és Árpád vezér történetét. A feladat nem volt könnyű. Egy-egy történelmi regénynél az írónak ugyanis két alternatíva között kell választania. Vagy mereven ragaszikodik a ködbe vesző történelmi tényékhez vagy szabadjára engedi fantáziáját. Földes Péter az előbbi lehetőség mellett döntött, és ezzel a nehezebb részt választotta. Ahhoz, hogy a szerző munkájához hozzákezdjen, nagyon sokat kellett olvasnia, hiszen Álmos és Árpád koráról nincsenek megbízható történelmi adatok. Vándorló és hazát kereső őseink históriáját jóval később vetették papírra történetíróink, ami természetesen a. valóság rovására ment. Sóikkal inkább azoknak a népeknek történetében lennének megbízhatóbb részletek, amelydk szomszédosaik velünk és amelyek egy része azóta eltűnt a történelem süllyesztőjében. A megmaradt, ma is élő akkori szomszédaink történetében azonban bővebb részleték is akadnak, s ezeket a szerző fel is kutatta. Természetes, hogy ,a pontosságra törekvő író kezét megkötötte a valósághoz való ragaszkodás szigorú elve, szinte kínos pontossággal írta le Álmos és Árpád korának szokásait, a 'bonyolult rokoni kapcsolatokat, a nehézségeket, amelyekkel a testvémépck széthúzása járt, és az azóta eltűnt népek harcait. A magyarok elválása a kozáróktól, az első kalandozások Pannóniában, a besenyők támadása Etelköz ellen, az első hadjárat a morvák ellen, a Dunántúl elfoglalása és a sok csata, széthúzás után a honalapító Árpád halála. Közben a vérszerződés, ahogyan az tudatunkban ól. Mindezt egy Iközel százéves ember meséli el, aki az Etelközbe költözés után az ötödik nyáron látta meg a napvilágot, aki testőrző lett a gyermek Árpád mellett s jelen volt akkor is, amikor Árpád elhalálozott. Mindezt meggyőző erővel, végig fegyelmezetten írja le Földes Péter, mintha mindaz, ami Álmos és Árpád életében történt, utolsó betűig nemrég zajlott volna le. A nyers indulatok, melyek egymással szembeállították a testvért testvérrel, a magyart a magyarral, féket kapnak a nemesveretű stílusban és a jól komponált történetben. És mindenütt ott vannak a fcarva'lyos vitézek, akik bálványként ültek a nyeregben, és kísérték útján a fejedelmet. „Mi, mennyi igaz ebből?” - teszi fel a kérdést a szerző regényéhez írt zárószavában. „Ahhoz, hogy ez az életregény megszülessen, komoly tanulmányokat kellett folytatnom. A íkarvalyos zászló műhelymunkája jóval bonyolultabb volt a megszokottnál. Álmos és Árpád alakja ezer esztendő ködébe vész. Szerencsére két évszázada kutatja a magyar tudomány az elődök történetét. Nyelvészek, régészek, történészek, néprajztudósaink, antropológusaink szorgalma, tudása, találékonysága és lelkesedése rengeteg adatot halmozott fel annaík ellenére, hogy elődeink történetében még rengeteg a kérdőjel és az egymásnak ellentmondó feltevés.” Földes Péternek sikerült ezeket az adatokat szoros egységbe zárni, és történetének valódiságát az olvasóval elhitetni. Mindezt annak köszönheti, hogy egyenletes stílusa meggyőző és a lehetőségekhez képest színes is. Az a nyersanyag, amit a szerző összegyűjtött, olykor szinte szétfeszíti a regény kereteit, de a mesteri stílus biztos kézzel vezet az útvesztőkön át. A mű nagy érdeme még az, hogy nem ereszkedik le az olvasó értelmi fokához, hanem ia fiatalságot emeli fel a komoly szemlélődés és értékelés világába. A kötethez kapcsolt képanyag iszép és érdékes, alkalmas arra, hogy az olvasó fiatalság érdeklődését felkeltse a múzeumok anvaga iránt. MARÉK ANTAL 95
