Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - 1972 NEMZETI KÖNYVÉV - Kuntár Lajos: Könyv és ember

„A könyveket el lehet égetni, de a tudás lángja tovább lobog!” (Thomas Mann)- El'égtebásme'ítíéiítiék a könyvét - mondotta va'lalki Vo'ltalire-nek. „Annál jobb!”- válaszolta. „Könyveim olyanok, mint a gesztenyék: minél jobban sütik őket, annál kelendőbbek.” (Voltaire)

„Hab ént sua fata libelli...” (Tereniriius)

Az emberiség felhalmozott tudásiát, a széliem alkotásait hordozó, a téren és időn győzedelmeskedő, a!z időik folyamán megsokasodó könyveknek a könyvtárak a gyűjtőhelyei. Az egytmiáist váltó társadalmi rendszerekben más-lmás céllal .létrehozott és működtetett könyvgyűjteményeik az írásos-,nyomtatás os közlési mód általánossá válásával lettek a társadalmi fejlődés fontos tényezőivé. Romantikusan, de helyesen állapítja meg Victor Hugo:

„A könyvnyomtató művészet feltalálása a történelem legnagyobb eseménye, minden hirtelen változásnak lassú előidézője, iemberi kifejező eszközöknek alapjában való megváltoztatója. A Nyomtatás útján \a gondolat elévülhetetlenné, tehát szárnyaiévá, me gfoghat atlanná válik. . . Egy ihegyet szét lehet rombolni, de hogyan pusztíthatunk 'el valamit, ami 'mindenütt létezik?”

Gutenlberg János zsenialitása és a találmányát továbbfejlesztő utódainak művészete tette az addig kódexék formájában kevesek számára elérhető 'könyvet a széles rétegeik „'mindenütt létező” köZkiniOslévé. A tömeges sokszorosítás gyors elterjed'éslét a foutaa- o'iZmus, majd a reformáció lendítette. A nyomdászát olcsóbban, gyorsabban és nagy példányszálmbain juttatta az olvasók kéziébe a könyvöt. Ki-szélesedett az íróik köre és tágult az olvasni tudók tábora. A nemzett törekvések, a feudalizmus gátjai elleni küzdelem, majd az emberi jogokért folytatott harc,, sofcasítotüa a nyomtatott könyvek sorát. A könyvtárák állománya gyorsan növelkedétt s egyre fontosabbá vált a könyvek kezelője, az olvasók igényeit kiszolgáló, az alakító könyvtáros szerepe. A könyVék gyűjtőhelyei, a könyvtárak és a beninüik dolgozó könyvtárosok jelentősége is tükröződik néhány nagy ember mondásában.

„A könyvtár - mesterséges Eden.” (Lamart;n)

„A tudás: könyvtárak párlata.” '(Anatole (France)

„Az ember a könyvtárban egy nagy tőke jelenlétében érzi magát, amely kiszámíthatatlan kamatokat osztogat nesztelenül.” ‘(Goetihe)

„A kórházi csönd lárma a könyvtár csöndjéhez mérve, melyben a könyvtáros körültekintő pontossága az irányadó.” i(Szlabó Emiin)

„A könyvtáros az ügy lelke. Féladatának rajongója kell, hogy legyen, értsen ahhoz, hogyan kell az olvasók tömegeivel dolgozni.” (KrupsZkája)

„A könyvtárosok hordozzák szíveikben a láthatatlan ereket, csatornákat, amelyeken keresztül belefolyik az író élete az olvasók millióinak vérkeringésébe.” '(Szabó Pál)

A könyvek világában, a könyvtárakban az egész mindenáég kitárul előttünk. Segítségükkel elutazhatunk távoli földrészekre, alig hallott országokba. Megismerhetjük a sóiba nem látott népeket, meghitt közelségébe kerülhetünk a híres embereik,ndk. Vissza- t-dkinltihetühk a múltba, tudója lehetünk a jelennek és megsejthetjük a jövő alakulását.

86