Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Losonci Miklós: Gerzson Pál festészetének törekvései

látvánnyá alakítja a hazai zászló színeivel (Dzsámi). E feltámasztott történelmi táj mellett jelentős műve a harci zajokat nélkülöző, nyugalmat, békét ábrázoló pécsi intarziája. Hasonló célkitűzéseikkel készült műtermében ugyanezzel a műfajjal a győri pályáztatta.

Magabiztosan közlekedik Ady költői labirintusában, nagy tisztelettel végzi e lírai körből Választott képi műfordításait, s az egymásba torlódott mo'tívümolkban vonzó pedantériával teremt rendet, annak a versnek képi láttatásával, mely szürrealisztikus elemei révén a Querriica egyik elfelejtett előzménye (Emlékezés egy nyár-éjszakára). Nem színvonalas Ady áttöltés csupán Gerzson Pál festménye, hanem a költemény befejezetlen és lezáratlan részleteinek továhbteremtáse immár a képzőművészet eszközeivel, hasonló lendületibél és intenzitással.

Újítási kedve, művészi elkötelezettsége és fantáziája megtol ült tömeggel idézi a „Tanácsköztársaság” fölemelő időszakát, s Gerzson csoportosuló emberdkkel tömődő színes íveikben, a vörös tónusok rohamozó vonulásában goimolygó ember- és csillag- alakzatokkäl jeleníti századunk magyar történdlméndk forradalmas irányát és meg- gátolhlatátílan minőségi változását.

Ezt a magas fokú művészetet ma még nem mindenki értékeli igazán. Ebből a tényből kettős feladat adódák. Gerzson Pálnak több követhető útjaiét kell elhelyeznie festményein, az absZtraikt elemek mellett kis mértékben fokoznia szükséges a látványjegyeket, nehogy igényes magánheszéddé alakuljon művészete a befogadás hiánya miatt. E tevékenység művelődés politikai része, hogy ismeretberjesZtő tapintattal juttassa el Gerzson és nemzedéke kincseit a várakozóikhoz. Meg kell épülnie annak a hatalmas szellemi hídnak, mely végérvényesen összeköti a korszerű művészetét a milliók konvenciókat elhagyó művelődésiével. E festői óvatosság és művászetpolitikai gondoskodás terebélyesídheti igazán az irodalmi közműveltségtől elmaradt képzőművészébi kultúrát, ez a kettős irányú és központú tisZtdlet készítheti elő a társadalom és képzőművészet általánosabb és mélyre hatóbb itlallálkozáaát.

Oly művészét elterjesztéséről van szó, mély az átköílüött Világ jelenségéit közvetíti, és a személyiség hullámhosszán válnak láthatóvá érzelmek, gondolátok és eszmék. Az egész világ, a teljes látóhatár jelenléte érződik, a művészi számbavételnél füvek, madarak, tavasz, Virág, jölvő kiáltja a boldogító igent. Gerzson Pál festészete korszerű eszközökkel megalapozott és a naturalizmus kényelmes zavaraitól megtisztított művészet, nem a valóságtól megfosztott asszotíiáicióhalmaz, hanem absztrakt dlémekkel bővített realizlmus, mely a külvilágot és Gerzson Pál egyéniségét ötvözi egységgé. Művészétében az ember az alföldi pákászoik, baranyai földmérők nemzeti ösvényein emberiség-hazát és kozmikus otthont épít, e minden fontos esZmlányibez hű festészet egyaránt jelzi a parasztok rebbentségét, a jövő sejtelmes fényeit a magyar és európai képírás korszerű léptékével. Festményei minden stílusirányzat használható kincseit tömörítik, hiszen a .megnövekedett világot csak a bővített és árnyalt realizmus aibsztrathált elemeivel lehet ábrázolni és taváhb'teremteni. Mi a festő teendője ma? Gerzson Pál alkotásaiban erre így felel: a legfőbb feladat, a legnemesebb hivatás a szűk pátriát, a nemzeti ideákat növelni a napfény izzó sárgájával, a víz változó kekjével, a föld nyugodt barnájával; mi.ndenség-országgá terebélydsíteni az emberi élet otthonát, mélynek festői megvalósítása indm tűr IhallasZíáis't.

Gérzsoin Pál .művészete a természet Végbelon képes nyelvének eddig ismeretlen ábécéjét írja meg mély emberi lírával. E célkitűzésének jó iránya és minősége távlatot nyit saját és kortársai még nagyobb igényű, az embert új szépségekkel átalakító és boldogító törekvéseinek.