Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - S. Nagy Katalin: Beszélgetés Lakner László festőművésszel
S. NAGY KATALIN Beszélgetés Lakner László festőművésszel A jelenkori képzőművészet és a közönség között - úgy tűnik - nagyobb szakadék tátong, mint bármikor eddig a művészettörténet során. A közönség nagy része ma festészet alatt a XVIII-XIX. század akadémikus, romantikus, naturalista festészetét érti. Az ismeretterjesztés nagyon keveset tett annak érdekében, hogy ráirányítsa a figyelmet festői korok alkotásaira, és felszabadítsa a görcsös , .hasonlóság-keresés tévedései alól a nézőket. Nem véletlen, (hogy egy idő óta az alkotok kényszerét érzik annak, hogy szavakban is megfogalmazzak festői elképzeléseiket, így nyújtva verbális segítséget a vizuális megéntiéshez. Amikor arra vállalkozunk, hogy interjúsorozat keretében mutassuk be a mai magyar képzőművészet néhány jellegzetes alkotóművészét, szeretnénk elérni, hogy közelebb (kerüljön egymáshoz a mű és a befogadó (közönség. 'Hiszen a mű akikor válik befejezetté, teljességgé, amikor megértő nézőre talál. A társadalmi problémákra különösen érzékeny Lakner Lászlóval kezdjük sorozatunkat.- Első kérésem: mutatkozzon be az olvasóknak; röviden foglalja össze azt az utat, amit a főiskola elvégzése óta megtett.- A '.főiskola alatt az döftem élt .magyar mesterek hatása alatt dolgoztam. A főiskola elvégzése után természetes volt, hogy fokozatosan .eltávolodtam tőlük. Termékenyítő hatással volt rám Csernus Tiborral való barátságom. 1963-ig vele rokon törekvéssel festettem. Olaszországi utamat követően elszakadtam a szünrealizmustól. Első önálló munkámnak a „Varróleányok Hitler beszédét hallgatják” című festményemet tartom, (készült i96oJban), amely tulaj doniképpen tematikus festmény. Azonban másfajitia „tematikus festészet” ez, mint amelyet az 50-as évek ©léjón bizonyos dogmatikus kényszer hatása alatt vagy anyagi megfontolások következtében készítettek művészek. Az én elhatározásom szabad volt: a szüléink története és a körülöttünk mozgó és minket is változtató világ története foglalkoztatott. Az adott szituáció és idő függvényében a realizmus módszere, a szigorú itárgyiasság, tárgyilagosság is lehet egyfajta kritikus szemlélet.- Itt nyilván nászban olyan festményeire gondol, minit a Hírék (1964), a Ma 12 órakor (1965), Saigoni buddhisták kivégzése (1965), és azokra a művekre, melyekben a tárgyak ridegségét, közömbösségéit .mutatja meg, pl. a 'Mikroszkópok és a Rózsa- és a 69 művészetről, művészekről
