Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga Zoltán: Tűnődés - felelősséggel
jólét, ment van másból nagyobb Is, van jóval kisebb äs. „Ez nőm érdekel mílnkét, Nyugaton som beillett megküzdeni, mégis jól élnek” - mintha máris hallanám az ellenvetést. Igaz. De irtásiképpen indultunk. Más „itesithelytzetlbőd”. Háromszáz éves lémara- dással. Ezt kellene a fiatalokkal megértetni. És fokozottabban a segítségüket kérni ahhoz, hogy behozzuk iezit a (lexnaraldást. És megmondani, nidm pedig letagádoli, hogy van még jócskán mit behoznunk. Mert a fiatalok nem szeretik az elhallgatásokat. Hiszen a iszuperkomimuriikáció korában úgysem léhát tartósan elhallgatni, eltagadni a valóságot. A mi valóságunkon 'nincs mit élhallgabni, nincs mit szégyellni! Ha a „fiatalok ritkán lelkesednek elvekért”, akkor lejáratták az elveket - elv- tdenséggel. Nem hiszem, hogy a szoéiallizmus eszméinél van humánusabb eszme a világom. Ha valaki nem lelkesedik érte, nem biztos, hogy benne van a hiba. Ldhet, sőt biztos, hegy az elvek megvalósításával van báj. Az embereik, a társadalomban tevékenykedő embereik, s elsősoriban a felnőtték egy részének hozzáállásával. Mit sem érnek a szép elvek, ha mom valósítjuk meg őket. Ha egyenlőség helyett különbség, ha igazság helyett képmutatás, hazugság áll a fiatalok előtt. Egyszóval; ha a rossz példa válik ragadássá. Ki merem jelenteni, hogy a fiatalok igenis lelkesednek elvékért. De csak olyanokért, amelyek saját számításáikat is figyelembe veszik. Keresik az egyéni ás a társadalmi érdek összehangolásának lehetőségéit. Segítsünk nekik a keresésben! Az Siam baj, ha a fiatalok konkrét dalokért küzdenek. iHiszien az egyén minden oldalú kifejlődéséhez szükség van kocsira, magnóra, rádióra. Csak nem iszábad az anyagiasság e szintjén megrekedni. Ismét Káldár Póbent idézem: „A nevelési élvek az iskolában nagy súlyt helyeznék a fiatalok politikai, világnézeti, fejlődésére. A fiatalok úgy éráik, Nyugaton mindent szabad csinálni, mondani. Nálunk meg; olyan kiegyensúlyozott világ van. Itt gyereknek számítanak, máshol meg esetleg itörbánélmét alakítanak. így érzik.” „Sók pedagógusban kialakulatlan még a szocialista erköles . . . 'nagy a szakadék az iskola és a mindennapok között...” Isteniét az elvek. A mai húszon aluliak, sőt huszonötön aluliak nagy többsége is középiskolás, ipari tanuló, főiskolás vagy egyetemista. Közösek a gondjaik, egyformák nagyijából a Céljaik is. Az iskoláik célja (is azonos: közéldbb vinni a diákot a kommunista embereszményhez, a imindenoldalúan fejlett emberhez. Óriási felelősség tanítóinak lenni! Óriási felelősség felnőttnek lenni! A fiatalok ritkán cselekednek elvek alapiján. Annál gyakrabban ikopírpzzák ia felnőtteket. Semmivé válnak unnák a petáagógnsnák a szavai, ákii csak 'beszól szépen, úgy, alhogy egy kommunista pedagógushoz illik, és másképpen cselekszik. Hiába dicsőíti valaki a pártot, iha nem tagja. A diáikban rögtön felmerül a „miért?” Prédikálhat az erkölcsről az, áki maga is erkölcstelen, nőm győzheti meg a diákot az alkohol káros 'hatásáról az, aki maga is rabja. Ha egy ipari 'tanuló szákmai gyakorlatra gyáriba, üzemibe ikerül, olyan mindennapi jelenségekkel találkozik, minit a lógás, maszékalás, szakmái féltékenység. Nagyon körültekintően kell a fiiátiálok dl'ső benyomásait megszervezni. A fiatal hallja a páinbfcitkáirt, amikor az ateizmusról beszél, és látja, amikor gyermekét titokban templomba küldi. Látja, hogy szocialista 'társadalmunk legjobban fizetett tagja, az orvos, vasárnap Opel Rekorddal szállítja 'Családját istentiszteletre. A fiiaitaldk elsősorban tetteik alapján ítélik 'meg az embereket. Magatartásuk 'és szakmai tudásuk alapján. Ha benyomásuk inam pozitív, semmire sem megyünk szépen megfőgalmazott .nevelési elveinkkel. 5»
