Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 6. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Angyal Endre Božidar Jakac művészete

monogramjáról ismer a műtörténet, a külföldiek közül pedig Caspar David Friedrich munkáit említhetjük.

A kiállítás egyetlen résztvevője, aki nem a tárgyias festészetet műveli, Horváth István. Az itt kiállított (képei munkásságának újabb szakaszát jelzik, mely (kapcsolódik az előzményekhez, de az elvonatkoztatás útján egy lépéssel tovább haladt. A Kompozíció I—II. címűaket láttuk hatmonikusabbafcnak, s egyben a nagy példa, Kandinszkij 1910 körüli festményeivel rokonnak.

A számban tekintélyes plasztikai anyag színvonala elmaradt a képekétől. S. Egyed Emma Fiúfej című szobrát és Szavalok című éreimsorozatából a II. számút említhetjük csupán mint önálló plasztikai gondolat megtestesítését.

Az említetteken kívül Gáspárdy Sándor, Rázó József, Cs. Szabó Alajos és Szabó Alajos festményeivel, Renner Kálmán pedig érmeivel szerepelt az I. Kisalföldi Tárlaton.

Elöljáróban jeleztük a kiállítás megszületésének körülményeit. Ami másutt természetes - a megyei művészek közös őszi vagy tavaszi kiállítása -, az itt újnak számított. Reméljük, hogy a most első alkalommal megrendezett Kisalföldi Tárlat hagyományossá válik.

Végezetül nem hallgathatja el véleményét a tárlat elnevezéséről a kritika írója, aki szerint a Kisalföld nem egészen azonos Győr-Sopron (megyével, s így a kiállítás elnevezése sem a legszerencsésebb.

ANGYAL ENDRE

Bozidar Jakac művészete

Pavel Ágoston i94od>en örömmel számolt be folyóiratában (Dunántúli Szemle, 1940.

VII. 217.) .arról: 1939 nyarán egy hónapot - július hónapját - töltötte Magyarországon a kitűnő szlovén művész: Bozidar Jakac. Magyar művész-társai látták vendégül Budapesten és a Balaton partján: dolgozott a fővárosban, a Duna-kanyarban, Tihanyban és Siófokon. Gazdag termést gyűjtött be, s rajzainak egyrészét 1939-ben egy szlovén folyóiratban (Mladika) közzé is tette. Jogosan és okosain állapította meg Ravel Jakacról: „A magyar táj és élet sajátos lelkisége erősen vonzotta, s finom művészi ösztöne mindig szinte maradéktalanul megérezte és ki is fejezte a dolgok, a hangulatok, a tájképek mögött rejlő karákterisztikumot.”

A jaikaci életmű lényegére tapintott rá ezzel a jellemzéssel Ravel: érdemes szavait most, Szlovénia és Nyugat-Dunántúl művelődési kaposolatainák örvendetesen felfelé ívelő új szakaszában felidézni. Tesszük ezt annál is inkább, mert néhány hete jutott kezünkbe a Szombathelyen is jól ismert ljubljanai művészettörténésznek, Francé Stelé akadémikusnak 1968-ban kiadott, szépen illusztrált Jakac-monográfiája. (Bozidar Jakac. Ljubljana-Jajce, 1968). Stelé professzor régi barátja és igen alapos ismerője Jakac művészetének, ennek a szerencsére még nem lezárt életműnek. 1899 júliusában született a művész, egy vendéglős ötödik gyermekeként, >a szlovéniai Novo Mesto városában. Az apa egyébként a szlovén Karszt szülötte volt, s a „karszti ember keménységének” jel-