Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - EMLÉKEZÜNK - Kovács József: Bakó József Sopronban

- Nincs. - Be akar iratkozni közénk? - Muszáj? - Anélkül le se ülhet. - Nincs pénzem. - Szombatom lesz. - Akkor beiratkozom.” A szervezett munkások szelleme kívánságaikban is mutatkozott. Ök a pontosság mellé a józanságot és az önművelést is előírták. „Belépési áldomást nem kértek. - Az elavult szokás. A modern munkást a szellem kapcsolja egybe, nem a boros pohár! - lázongott a műhelyvezető. . . . Szombaton elcipeltek a sasfészekbe. A Sas-vendéglőt hívták így, mert egyik terme volt a szak- és pártszervezet helyisége. Tele volt tagsági díjat fizetőkkel. A könyvtárosok is szorgalmasan működtek. Ismeretlen nevek röpködtek körül. Én is kezembe vettem a könyvjegyzéket. Sokáig vizsgáltaim, mint egy bűvös kulcsot, melynek segítségével bejuthatok egy új világba.”6

Bakó József olvasmány világa itt új ösztönzéseket kapott. Már kisiskolás korában is a komák helyett inkább Polák öregpapa rómhis- tóriáit választotta - „a Regélő Báüsi tűzhá- nyós, cmberevős, szerecsenypusztító színes képeit. Rémtörténetek voltak, de képzeletnevelők és lekötök, ízeket, színeket és tájaikat kóstoltattak velem’” - írja önéletrajzi írásában. Most az eddigiekre szociáldemokrata brosúrák, antikferikális füzetkék ismeretanyaga rétege- ződött ... „A pápák bűnei, Az istenség fogalma, A pokol kínálták magukat, mint legvonzóbb könyvcímek.”6 A városi népkonyhán férgeket szedett fel, ezen a bajon egy városvégi borbély nullásgépe segített, közben éjszakánként szerzi új ismereteit. „Míg a tervekkel és a kopiladással viaskodtam, az ágyban vigasztalónak, gondolateltérítőnek társadalomformáló műveket és forradalmi hírű regényeket olvastam9 Rcsch cipész lakásán. A falon Marx Károly és forradalmárok képei. Fejemnél Veres- csagin Háború című festményének másolata. . . A környezet hatása, a propagandairatok olvasása nyitogatta már öntudatomat.” Változatlanul hat még az anyai nevelés is. Bakó egyik vasárnap belopakodik az evangélikus templomba, csendben osonna ki, de meglátja egyik munkatársa. „Másnap a műhelyben szigorúan megróttak. . . .Nem olvastad a Papok tükrét?

— formedt rám a könyvtáros. Lebutázott, és dörgedelmes oktatásban részesített.” A műhely- vezető volt a türelmesebb. „Hagyjátok, még fiatal. Majd kinyílik az esze - kelt védelmemre.” Közben egy szabónál kapott új szállást, ablaka a fogház kertjére nézett. Itt „a világos, levegős új lakásban” még többet olvasott. „Égyre többet tűnődtem, töprengtem, egyre több fölismerés feszített. Zola, Gorkij, Madách egy-egy könyve, a Népszava cikkei elvégezték bennem a magukét.”10

Kétségtelen, hogy az olvasási kedv, a kul- turálódás vágya Sopronban ébredt fel Bakóban. A Följebb a kaptafánál adatai is igazolják, hogy ha a város kuLtúrtérképét, ismeretszerzési forrásait megrajzoljuk, számolnunk

kell a szakegyleti, szakszervezeti könyvtárakkal is.

így Bakó Sopron után már a zalaegerszegi szakegylet könyvtárosa. Itt Jókai világa gazdagítja. Pesti segédélete újabb könyveket hoz, Lovag utcai padlás szobáját is azért hagyja el, hogy közelebb legyen a szakegyleti könyvtárhoz. Megveszi az idegen szavak szótárát, úgy ássa magát beljebb egy-egy ismeretlen világba; sorba jött Gorkij, Jack London, Anatole France, Tolsztoj. Érdekes és jellemző adatok ezek egy munkás olvasmányvilágának kialakulásához.

Még két soproni adatot őrzött meg a Följebb a kaptafánál. 1915. május 1-ét a cipészek Bakóval együtt a Károly-ma&aslaton ünnepelték, Sopront pedig egy 1915-ös cipészsztrájk miatt hagyta el. Nem akart esetleges gyönge- scgiből sztrájktörővé válni, inkább hazautazott, azzal a szándékkal, hogy visszatér, ha véget ér a harc.

Nem cipészsegédként tért vissza Sopronba. Ide akkor kanyarodott vissza az út, amikor írónk feljebb tört a' kaptafánál. Több mint tíz év telt addig el, dl micsoda tíz év! A lázadó segédből szociáldemokrata, Népszava-előfizető éis gyűjtő, majd a Tanácsköztársaság kisebb beosztású bőripari megbízottja lett, a háború és éhezés megtette a magáét, elhatalmasodott rajta a tüdőbetegség. Ezért tért haza. Otthon a földbirtokos és a gazdák gyanakodva fogadták, afféle kisebb titkos megbízottnak hitték, 1919 augusztusa után jött a börtön, jött egy csaknem egyéves meghurcoltatás. Az írói indítást olvasmányélményei mellé az életsors adta. Önéletrajza rögzíti a visszafoj thatatlan parancsot, amely az erjedő ember gondolatait papírra rögzítette. És ezt már anyja ellenéire tette, aki féltette dédelgtett álmát, a „cégtáb- lás majstram úr” meghiúsulását. Amikor fia körmök, először csak zsörtölődött, aztán Bakó már csak lopva írhatott, amikor anyja a jószággal bajlódott. Alighanem fedik a valóságot a megrázó verssorok, az elkeseredett anya kést ragadott fiára. Jól érezte Kiss Lizi báíba- néni, hogy az irogatás Bakó magánforrad'admá- hoz vezet.

Bakó véletlen szerencséje a versértő Várady Imre tanárhoz vezette, akinek jó szeme volt, mert meglátta a néhai adókönyvben szorongó, rossz onto gráf iá jú versekben a lehetőséget, és írójukat tanítani kezdte. Bakó rövid pesti munkája új megaláztatásokat és verstémákat hoz. 1927 februárjában mutatja be verseit Várady a szombathelyi kultúregyletben, ez a nyilvános szereplés meghozta az első verseskötet megjelenését, a jelenlevők összeadták az Árva kalászok nyomdaiköltsógét. Sokat jelző gyűjtemény ez, nem hibátlan kötet, de szép ötletek és néhány teljes vers gyűjtőhelye. A versek írója már akkor - belső parancsra - eljegyezte magát az induló népi mozgalommal. Az 1927- ben megjelent verseskötet témaköre változa5*