Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - Koncz István: A Szentlélek és az agitátor
úgy bugyborékolt 'belőle a vendégszeretet és a rendíthetetlen függetlenség. Aszkétaarcoddal, esetlen, diákos drukkoddal, félszeg Hiedelemmel próbáltál vele nevetni.- É-bé-des Bé-hé-lám - hahotázott - hát szóval ezért is jöttetek! Mert remélem, hogy csak „is”! Fő a barátság, édes Bélám! Már megbocsáss, de á-hál-latira mulatságos egy alak vagy, ahogy így rámrontasz, mint egy... mint egy agitátor. És milyen komoly képpel fújod a magad nótáját, aki ne,m ismer, még el is hinné, hogy... Mondd, hogy tudtad megállni nevetés nélkül?! Ez jó, esküszöm, mint egy agitátor. Na, de nem akarlak azért megbántani. Vedd úgy, hogy az ügy be van fejezve. Te elmondtad a magad mondókáját, vedd úgy, hogy én is elmondtam a véleményemet, ha nem is mondtam el, hiszen ismersz, ezzel kész. Be van fejezve. Te eleget tettél az előírásnak. Kipipálhatsz. Rátérhetünk a lényegre: drága Irénbe, mit parancsol, pálinkát, édeset? Édeset az édesnek! Hallja, maga mindig csinosabb, valahányszor újra látom! Tudja mit? Elküldjük ezt a savanyú Bélát valami agitátorképző iskolára, el én, elküldetem, el tudom intézni, haverom a járási titkár, iákkor aztán egész nap csalt magának fogok udvarolni. No, de azért meg ne sértődjék, tessék parancsolni, Bélám, egészségedre, isten éltessen, hogy még sokáig agitálhass... Nektek sohasem volt otthon pálinkátok. Ha jött valaki, akkor kellett szaladni a boltba, kocsmába.- Vegyetek drágáim - kínált Lehoczkvné is. „Abba” a dologba ő nem kapcsolódott bele, tudomást sem vett róla, 'tüntetett a hallgatásával, hogy az neki nem beszédtéma, ő ilyesmiről nem tárgyal. Finom, úri tapintattal hallgatott. Érezted, ha makacskodsz, ha újra előhozakodói a dologgal, visszaélsz a vendégjoggal. De valami ágaskodott benned. Sértett és dühített Lehoczky magabiztossága; megverve, megalázva érezted magad az első szótól kezdve; harag és hiúság dolgozott benned; ha nem vagytok „kultúremberék”, legszívesebben nekimentéi volna tíz körömmel az utálatos, zsíros pofájának.- Azért ne (haragudj, Gábor - mondtad, miután épp hogy érintetted a kupicát, s magadban szégyellted, hogy nem tudsz oly könnyed, hatalmas és fölényes lenni, mint ő, nem tudod két vállra fektetni ezt a dölyfös hájtömeget, csak rándít egyet a vállán és te penderülsz a porba - ne haragudj, Gábor, elnézésedet kérem, de ez az ügy nem utasítás dolga. Nem arról van szó, hogy kipipálni...- Bravó, öregem, bravó, tehát nem utasítás. Hanem önszorgalom! Látod, édes Bélám, ezért lehet téged ilyen rettenetesen szeretni, mert ilyen vagy, hogy egyszerűen csak eljössz hozzám meggyőződésből és ... Ezen kapva kaptál: - Ez tény: meggyőződésből! ... - És átérezve a „pillanat ünnepélyességét”, mint egy hitvalló, keményen belenéztél Lehoczky szemébe, ö azonnal röhögött:- Ezért, esküszöm, csák ezért lehet téged szeretni, mert ilyen vagy! Hanem idehallgass: addig én nem vagyok hajlandó veled vitatkozni, amíg föl nem hajtasz két kupicával. Én már megittam hárommal: ez így nem igazság. Ha már vitatkozunk, egyenlő feltételek, egyenlő esélyek . ..- Te más súlycsoportba tartozol - mondtad, s ezzel megnevettetted a társaságot.- Számítsd ki, Gábor, hogy egy száztíz kilós, meg egy hatvanhárom kilós test nem egyenlő kapacitással szív fel azonos mennyiségű szeszt.- Remek, remek! - gurgulázott Lehoczky - látod, hogy van neked humorérzéked?!- Hasát paskolta és töltött. Ittál. Tudtad, hogy a szemed kifényesedik, s azt is, hogy nem lenne szabad balemenned ebbe a játszmába. A sovány emberek szeme kifényesedik a szesztől, a kövéreké elhomályosodik. De ez csak gyors siker: a kövérek tovább bírják, még táncolnák, amikor te már az asztal alatt fekszel. De gyors sikert akartál. - Szóval?- Mit szóval! En kérdezek. 495
