Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - TANULMÁNY - Kiss Károly Ernő: Kisfaludy Sándor életútja és költői fejlődése

gási skálája ugyancsak széles volt: a Hofburg parádés termeitől a bécsi magyar újság, a Magyar Hírmondó redakciós szobájáig, a nagy házat vivő osztrák és magyar mágnásasszonyok szalonjaitól a pipafüstös belvárosi kávéházakig, ahol az osztrák író- és művészvilág szőtte álmait. Gyakori látogatója az ifjú testőr a képtáraknak és különösen a színháznak. Rajong a zenéért - társasági sikereit nem kis részben szép hegedű játékának köszönheti - s lenyűgözi a balett. 1794-ben intim barátság szövődik közte és a spanyol származású olasz táncosnő, Viganó-né Medina Mária közt, aki férjével kialakította a modern balettet; a táncművészet drámáját. E sokszínű környezet s a benne szövődő sok személyes kapcsolat tovább formálja a tehetséges és szabad hajlamú fiatalember modorát és belső világát. Nemcsak nagy gyakorlatra tesz szert az előkelő és művelt körökben való forgolódásra, nemcsak irodalmi, képzőművészeti és zenei kultúrája gazdagodik, de élet- és gondolkozásmódja is hozzáidomul valamennyire környezetéhez. De az önművelést - nem feledkezve meg fogadásáról - komolyan vette, s szabad idejét nyelvtanulásra, olvasásra, műfordításra (olaszból) használta fel, „gyakran elzárván magát élet és öröm lehelő társainak zajos társasága elöl”’,32

Művelt körökben értékelik is. A testőrség parancsnoka is becsüli, s ugyancsak elégedett lehetett gárdistájával, amikor két angol arisztokratával épp akkor nyitott be szobájába, amikor az Tassá fordítással volt elfoglalva. Reményei vannak, hogy a testőridő letelte után vagy még előbb is, hivatali állást kap a kancelláriánál.33

Megfordult továbbá az osztrák illuminátusok és szabadkőművesek társaságában is, de eszméik - az életrajzírók szerint - nem hatottak rá mélyebben. Legkevésbé a politikaiak, inkább a laikus moráljuk, s tán innen forrásozik az az antiklerikális tendencia is, mely a Napló egyes helyein fel-felbukkan. A magyar jakobinusok vezérét, Martinovicsot is jól ismerte, de személyével ellenszenvezett és közeledését elhárította. Batsányit ellenben barátai közé sorolta. A forradalmi szellem, noha hullámai túlcsaptak már a királyságot ledöntő ország határain, óvatosabb lett. Az új császár hatalma és rendszere védelmében szakított elődei liberalizmusával, de már az osztrák polgárság tudatában is kezdett jelentkezni a politizálást elutasító biedermayer szellemiség. Kisfaludy Sándort is inkább érdekelték a társasági élet könnyebb formái: „Bécs zajos örvénye”, az udvari fény és pompa, „az élet örömeinek elragadó árja” (noha szíve, az öregkor emlékezései szerint, még itt is hazája fele dobogott).3'1 És 1794 közepétől elsősorban a csodálatos művésznő, „a mimika királynője” foglalkoztatja. Egy évig tarthatott a viszony, s bizony ez kihatott sorsának alakulására. Mert eljátszotta vele pártfogói támogatását s még ellenségeket is szerzett magának azzal, hogy a művésznő őt, „a csekély hadnagyot” tüntette ki barátságával.35 Tervezte is, hogy barátságukat költeményben örökíti meg, végül is egy értekezést írt, vagy fordított a táncról. Ez maradt a táncosnő iránti szerelméből, ki őt „egykorig a földön idvezitette”,36 na meg olasz nyelvtudásának kibővítése, melynek majd Lombardiában nagy hasznát látja, s közel hozza Petrarcához, innen pedig már csak egy lépés: a Kesergő Szerelemhez.

A Medina-viszony erkölcsi tarthatatlanságát azonban ő maga is érezte. Francia- országi naplójából tudjuk, hogy atyai barátja, Somsich-Lázár józanította ki emésztő szenvedélyéből.37 De már kicsit későn is. A Medina-viszony nemcsak Bécsben vágta el útját, hanem Zalában is híre kelt ennek.

Am jött újabb baj is. A gáláns szellemű Esterházy parancsnok meghalt és utódja, br. Splényi Mihály megsokallta az ifjú gárdisták kötetlen vidámságát, szabad életét, és kaszárnyái szigort vezetett be a Gárdapalotában. Az ifjak az új rendet tűrhetetlennek találván, panaszt tettek ellene. (1794. máj. 8.) A leghangosabbak közt - jelleméhez híven - Kisfaludy is ott volt, s a következmény: áthelyezés a Gárdától az egyik „garni- zon regement”-hez, Lombardiába. Valójában ez nem a panasztevés kivizsgálásakor történt, hanem egy ezt követő fegyelembontás után, amely 1795. dec. 2-án keltett riadal448