Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - TANULMÁNY - Simon István: Kisfaludy Sándor emlékezete

nyi, de Kölcsey, Vörösmarty is, sőt az aggastyán még az őt meglátogató ifjú Petőfivel parolázhatott sümegi udvarházában. Ha az említettek életművét nézzük, költőnkénél mindegyiküké kétségtelenül nagyobb, jelentősebb. De az ő munkásságával is gyarapodott az a század, mely egy nemzet s nemzeti kultúra születésének óriási szellemi porondja volt. Olykor a később elhalványuló tetteknek a maguk korában fontos szerepük lehetett, legalábbis hozzájárultak ahhoz, hogy a folytatásuk a közjó érdekeit szolgálja.

Kisfaludy Sándorban most, születése kétszázadik évfordulóján, ezt a kezdeményező szép törekvést becsüljük meg, amikor ünnepségsorozatot rendezünk szülőföldjén emléke felidézésére. A történelmi hangulatot árasztó vár tövében mind frissebb rajok, a sorban felnövekvő fiatal nemzedékek állnak meg a költő szülőháza előtt, lépnek azokba a szobákba, melyekben egyhuzamban negyven évig élt, alkotott, töprengett a magyarság jövőjén. S ha nem is értette meg igazán az idők szavát, mindenesetre belső érzéseiből annyira futotta mégis, hogy máig szépen csengő, igaz költőiséggel megírt strófák szakadjanak ki belőle. Sümeg méltán tiszteleghet költője emléke előtt, hiszen Kisfaludy Sándor hírnevének fényéből sokáig jutott magának a községnek s lakóinak is. A Himfy és a Regék a magyar életidőkből nemzedékek olvasmánya volt egy évszázadon keresztül. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy becsülni tudjuk a szép magyar nyelvet és szeretni a földet, melyen élünk s melyben őseink pihennek.

VÉRTESI PÉT1ER: JÖSJEL

439