Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - TANULMÁNY - Marék Antal: Hajnal Gábor hatvan éves
Huszonhat év ifjúsága s üljek tétlenül, türelmetlen akarásom karomba feszül... Mi közöm az elmúláshoz bátran dacolok, ősz vagy tél vagy bármi jön is tavaszt akarok. A kötet címadó sorát így magyarázza: Nem istenekkel, önmagaddal, harcolj most, görcsös akarattal, parancsolj rá a pusztaságra, s kínzó, gyötrő délibábra, változtasd át, varázsold el, ha sikerül, győztes leszel. Állj tükröd elé s minden ráncot figyelj meg jól, és minden láncot mit rád raktak, nevesd ki, érts meg, nem kint, tebenned él a végzet. Változtasd át, varázsold el, ha sikerül, győztes leszel. (Nem istenekkel, önmagaddal) S ha valaki számon kéri, mit látott meg az első kötetben a vajúdó világról, az olvassa el „Valami súly volt mindig rajtad” című versét, amelynek utolsó szakasza így hangzik: Rrdőzugásról s hősi harcról álmodtál sok-sok éjjelen, s tigris szemek meredtek néha ha felébredtél hirtelen, így nőttél, amíg társra leltél a könyvekben, óh éjszakák! mikor világok teremtődtek és megtörténtek a csodák. KÖNYVEI KÖZT TALLÓZVA Beszéltünk arról, hogy az első kötet sok mindent elárul a költő későbbi munkásságáról. Legfontosabb tanulság az első kötetről és a többiről az, hogy minden nagy probléma áradása is személyes érzéseinek medrébe torkollik s onnan vájja magának a tengerhez vezető utat. Az egyetemes emberi érzésvilághoz csapódó gondolatokat mindenkor átszűri önmagán, ami nyereség a poézis számára. De ő azért elégedetlen mint költő, és mint ember, aki ha befelé is tekint, keresi a dolgok mélyebb értelmét. Nem mozog felszínen, ahol minden olyan érthető és világos, hanem elgondolkodik még akkor is, ha egy egyszerű természeti jelenséget énekel meg. Szelíd hanghordozáson kívül talán ez a tulajdonsága az, amivel közel férkőzött az emberi szívekhez. Igaz, a szerénység nehezen tör magának utat az életbe és az irodalomba. 433
