Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Bertalan Lajos: Új sor, szélső ház, őszi napsütés
Szülőföldünk BERTALAN LAJOS Űj sor, szélső ház, őszi napsütés Kisboldogasszony napja előtt apám is megkezdi a nagytakarítást. Búcsúra szép legyen a ház. Összelapátolja a tavasz óta belapult homokkupacot, maltert kever, meszet olt. Előkotorja a kamra valamelyik zugából, a hombár alól a kismeszelőt, a simítófát, a pajta mélyéről pedig három- és négyágú villák, kopott vesszőseprűk, foghíjas gereblyék közül a nyeles meszelőt; összehordja az udvaron hányódó bádogvödröket, zománcos lábosokat, előkeres egy kimustrált lavórt, s a kút közelében, a régi vályú helyén valóságos kőműves-telepet létesít. Meszet, néhány marokravaló cementet Jánoséktól hozott, náluk maradt valamelyes az építkezés után, víz van, homok is, kezdődhet a munka. Átjön Ella néni, a második szomszéd, vagy Katus nővérem Markotáról (az idén fájlalta a lábát, nem érkezett meg), s kimeszeli a szobát, konyhát, ház elejét. Apámra marad a gádor - a ház déli, napsütéses oldala, a konyha, kamra, spájz eleje és a három kőláb. Kőlábnak mondja a 423
