Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - DIÁK ÍRÓK - DIÁK KÖLTŐK II. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA - Székely László: Axiomatikus numizmatika (elbeszélés)
sabban kezdett forogni ujján, míg egy szürke foltba folyt össze. A folt nőttön-nőtt, végül körülfolyta O. P.-t. O. P. nagyon megijedt, hirtelen azt hitte, fiatal kora ellenére szélütést kapott. De azután a körülfolyó foltban, a káoszban színek különültek el, a színek formát öltöttek, és O. P. egyszerre valami hatalmas katalógus lapjai közé került. A lapokon csak féregmódra araszolva tudott közlekedni, ám így is csodálatos dolgokat fedezett fel. Ez a katalógus, szokatlan módon, két részből állt. Az első részből nem sokat értett, jeles matematika érettségije ellenére csak annyit tudott felfogni, hogy valamely paraméterei egyértelműen meghatározzák az érmet. A paraméterekre fennállnak bizonyos axiómák, összesen tizenhét, ezek felhasználásával be lehet bizonyítani a numizmatika minden tételét. Az is világossá vált előtte, hogy a történelem a numizmatika segédtudománya, ezért az axiómák alkalmazásával az eddig lefolyt és leendő történelmi események felidézhetők, illetve megjósolhatók. O. P. ebben a részben viszonylag ritkán bolyongott, mert hiányzott a megértéshez a kellő apparátusa, a jövőről szóló fejezetet pedig természettudományos világnézete miatt egyáltalán nem látogatta. Annál gyakrabban fordult meg a második részben, ahol szemléletes példaanyag volt az első részhez. Lüdiai aranyak, pergamoni talantonok abesszin tallérral és sok egyébbel váltogatták egymást. Három-négy óra elteltével újra jött a zubogás, a szürkeség, végül ismét szobájában találta magát. O. P. ezt az utazást kellemesnek tartotta, ezért máskor is hazavitte vízióját előidézendő, ugyanazokat a pénzeket. A vízió egyébként minden kísérletre létrejött. Hősünk bolyongásai során mindössze egyszer látta meg a Kódexben egy hozzá hasonlóan araszoló embertársát, amikor át akart mászni mellé megismerkedni, az gyakorlott vonagló- mozdulatokkal elmenekült. Gyalázat, de O. P. tanulmányai befejezésekor se szó, se beszéd, azt a maréknyi pénzt magával hozta Zürichből. A Kódexben mászkálás valóságos narkotikumává vált. A háború alatt, máig sem tudja milyen módon, ezen életszükségletté lett érméknek több mint a fele elkallódott. A maradók kevésnek bizonyult a vízióhoz. Kétévi lázas kísérletezés következett: próbált a vízió előállítása közben feketekávét, alkoholt, papír- galacsint, fekete erdei földet, dísztököt enni; eredménytelenül. Megpróbált a Kódexra koncentrálni fejenállva, lótuszülésben, nyakában kerékabronccsal és anélkül; eredménytelenül. Végül kiderült, csak kellően szeparált térségben lehet létrehozni a víziót. És itt lép be a rekamié. Annakidején O. P. nagypapájáé volt, régi, nagy darab, fiókja eszményi hely az elkülönüléshez. 1947 tavasza óta minden vasárnap reggel bemászik, a fiókot betolja a bejárónője; O. P. vizionál. Kora délután ismét eljön a bejárónő, kihúzza a fiókot, O. P. kikászálódik és leporolja ruháját. Ügy egy hónappal ezelőtt e szokás szerint kezdődött a vasárnap. Bejárónő érkezik, fiók kinyílik, O. P. befekszik, bejárónő becsukja, bejárónő elmegy. O. P. ez alkalommal ismét visszatért az első részhez. Megértette az axiómákat. Megértette a tételeket. Megértette az életet. Mindent elsöprő boldogság ömlött el rajta. Elhatározta, amint kikerül a fiókból, leírja eredményeit. Világszenzáció lesz. A szokott időpontban feléledt, de a bejárónő nem jelentkezett. Hát igen, kínos dolog rekamiéfiókban feküdni, amikor már meguntuk. O. P. már unta. Agyában egymást kergették a gondolatok. Mi lesz, ha a bejárónőmmel történt valami? A fiókot lehetetlenség belülről kinyitni. Akkor - én itt elpusztulok? Őrjöngve a kemény fába harapott: Ki fogja akkor megírni az AXIOMATIKUS NUMIZMATIKÁT?????? 420
