Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - Vödrös Attila: Apám fölött (vers) - Vödrös Attila: Gyere el (vers)
VÖDRÖS ATTILA Apám fölött Még nem tudtam - akkor tanultam a halált. Cérnát csinált a testéből, fakérget, tűzrevaló-fát, írt-meséket és mi tanultuk a halált körülötte ahogy testét vasalta, összegyűrte és nem szidtuk, nem átkoztuk a Mestert. Álltunk, mint kit tanítófa megvert. Nem mutattam durcát, nem morogtam, apám fölött a halált megtanultam. Cérnát húzok lassan, tűbefűzve, fakérget, fát teszek rá a tűzre. Meséjét magamban félve mondom; a halált apámtól kellett megtanulnom. Ha téli estéd sok lesz, gyere el. Ha némaság küld, egy percig se várj. Ha rádparancsol régi kézfogásom, rögtön gyere, egy percet se várj. De ha gondolod, már hozzon el az ősz is; a hangotfogó avarlapulás és hozzon el a kávébarna este, a szilvakékre dermedt délután, a ködbeszögelt késő őszi reggel, a harmatokkal megvert dáliák, hozzon erdő nyirkos veszedelme és lépteidtől hangos éjszakák. Zörgő szavaddal, nagy falakkal, agyad köré dobált haragokkal az ifjú bár, de megnyugodt szavamra ha téli estéd sok lesz, gyere el. 416 Gyere el
