Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám - SZEMLE - Kovács József László: Magyar humanisták levelei (XV- XVI. század)
nem az, kit mióta ismer az író, s az sem, amit pedig nem egy recenzense szóvá tett, hogy mennyi ital folyik le ezekben az interjúkban a torkokon. A lényeg az - ismétlem -, ahogy Bertha Bulcsu felépíti az írásait, ahogy megszerkeszti őket. A lényeg és az érték az, ahogy rátalál például Galambosi Lászlónál a bölény-hasonlatra, ahogy beépíti a kérdésekre kapott válaszok közé a régebbi közös emlékeket. Ezekről az emlékekről úgy mesél, hogy majdnem pletykál. S amikor a pletyka határáig ér, bravúrosan vált novellisztikus formába. A pletyka helyett így sorsok bontakoznak ki a szemünk előtt, a szó jó értelmében irodalmat kapunk. Mire pedig a kötetet végigolvassuk, már tudjuk, nem érvényes az alcíme: „Tizenöt portré”. Nem érvényes, mert a látottakhoz fűzött gondolatokból, a kérdések megfogalmazásából, a felelevenített közös emlékekből kirajzolódik egy tizenhatodik is, Bertha Bulcsúé. S ez a tizenhatodik is pontos, találó. MÁTYÁS ISTVÁN Magyar humanisták levelei- XV-XVI. SZÁZAD. KÖZREADJA V. KOVÁCS SÁNDOR A gyakran használt szavak bosszút állnak a nyelven, így az ismertetést írva is bizonyos aggódással írom le a hézagpótló jelzőt, pedig nem kerülhetem ki. V. Kovács Sándor kiadványával, a Magyar humanisták levelei közzéadásával valóban hosszú ide)e hiányzó mü került az olvasóközönség elé. Az 1440-1540 között íródott humanista levelek gyűjteménye található e kötetben, olyan levélíróké, akikkel szemben az volt a követelmény, „hogy az illető levélíró humanistát, ... a magyar irodalomtörténet számontartsa”. 345 levél található a Nemzeti Könyvtár Művelődéstörténet alcsoportjában megjelent testes kötetben, és elmondhatjuk, hogy a bevezetést, válogatást és az igen gondos jegyzetanyagot író és szerkesztő V. Kovács Sándor terra incognitát tárt fel, fehér foltot tüntetett el. Ezt a tényt már a puszta bibliográfiai adatok is jól magyarázzák. Kötetünk közzéteszi Vitéz János teljes leveleskönyvét, ez 1746-ban jelent meg, Mátyás király leveleit (utolsó kiadása egy ritka 1743-1744-es kassai nyomtatvány!), a leveleiben „különlegesen finom stílusérzékét” felmutató Váradi Péter humanistát, aki „Janus Pannonius halála után Mátyás rendelkezésére ... gyűjti össze a pécsi püspök epigrammáit a Corvina részére” utoljára a XVIII. századi Wagner Károly adta ki (1776. Pozsony-Kassa). Még a viszonylag legjobban ismert Janus Pannonius is, akinek V. Kovács szavai szerint „tragikus halála után klasszikus tisztaságú levelei nem kerültek összegyűjtésre” utoljára Teleki Sámuel 1784-es utrechti kiadásában jelent meg leveleivel. S ha a költő életművét Berczeli A. Károly 1934-es kis válogatása óta (Magyar költő magyarul) az 1953-as Gerézdi Rabán-féle Janus válogatásán át Kardos Tibor 1972-es nagy válogatásáig kezdi birtokába venni a magyar versolvasó, a levélíró Janus, (ugyancsak mester ebben a műfajban is) V. Kovács gyűjteményében jelenik meg először magyarul. A száz esztendőt összefogó gyűjtemény (1445-ből való az első levél és 1538-ból az utolsó) tehát így tagolódik: Vitéz János leveleskönyvével kezdődik, (a szerkesztő csak Vitéz János váradi udvari papjának, Ivanich Pál humanista tudósnak összeállításában ránkmaradt levélgyűjteményt veszi figyelembe). Őszintén sajnáljuk, hogy a Gondolat Kiadó Ivanich Pál tudós humanista levélmagyarázatait csak részben közli a fő szövegben, részben azonban jegyzetekbe szorítja. Ezt követik Janus Pannonius válogatott 377
