Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Rózsa Béla: Hajnal Gabriella és Kass János kiállítása Szombathelyen
mélyebb megfontolnivalókra is utaló képét adja korunk labirintusának. Pop art-os esz- köztelensége saját mesterségbeli mindenttudását látszik felfüggeszteni - némi öniróniát lopva a másoknak szánt fintorba. Mert a 2 méter magas hullámlemezkígyókkal kiképzett girbe-gurba folyosók és öblök egyáltalán nem tűnnek pokolköröknek, s bennük a korunk válságprófétái jajongta elidegenedés, eltárgyiasulás, elszemélytelenedés szemléltető taneszközei azok a bizonyos színes és átlátszó bábufejek, polisztirolból és plexiből, minden egyéni vonás nélkül, csak a legalapvetőbb anatómiai utalásokból megszerkesztve, egészben, felhasított fejjel, avagy a saját anyag hátteréből kiemelkedő félarcként. Mégis van valami megborzongató ebben az egyformaságból képzett panoptikumban. Önportré, ha homlokán a művész személyigazolványának számát viseli; „Fogyasztói társadalom”, ha ajkán konzervnyitót látunk; „Mérnök!’, ha fejét lyukszalaggombolyag, csőrendszer vagy elektronikus villogószerkezet tölti ki; „Elmeorvos”, ha a tudathasadás piros műanyagfonala metszi az arcéit; ugyanez a fej tükrösítve „Szabó Erzsébet üvegművész’; bukósisakkal és napszemüveggel „Cserny József, a szelíd motoros”; ajka szögletén vércsíkkal és madzaggal átkötözve „Hernádi Gyula portréja”. Mi hát az ember? Felszakított üresség, „Memória- egység”? Azzá is válhat! De Kass Jánosnál karakterizál már egy szál szegfű is, és valóban portrévá teljesedik az egyanyagú emberséma Juhász Ferenc Mi van a fejben kezdetű versének körkörösen felrótt soraitól. Nemcsak az egyéniség megszűnésére, de fel- töltődésére, kibontakozására is ad példát e modern útvesztő-tárlat, amelyen minden látogatónak át kell csavarodnia, hogy a megnyitó színhelyére érhessen. Az élőbeszéd - korántsem a keresett formabontás szándékából, hanem Reismann János sajnálatos autóbalesete miatt - magnetofonról hangzott el, majd a grafikai alkotás titkaiba bepillantást nyújtó kisfilmet vetítettek. Élmény volt Kass János kezemozgását látni. Már háromszor, ötször, hétszer tűnt befejezettnek a vonal, amely klasszikus kontúrt képzett egyik szakaszán, aztán csupa nyugtalanság, szenvedély, szeszélyes kanyargás lett, amely hozzátesz a figurához és felbontja azt; díszítés - ami a belső összetettségre utal; szerkezeti elem felszínrehozása - ami a grafikai teljességet szolgálja. Bonyolultság - amelyben világunk mutatkozik meg. Rend - amelyet az intellektuális művész teremt a létben. A tű a Jancsó-filmek koreográfiájával, a Juhász-líra képmámoros izgatottságával mozgott a lemezen. Kass János grafikai lapjait nem szívesen nevezem illusztrációknak - holott rendeltetésszerűen annak készültek -, mert nem a szöveg közvetlen képi megfelelései abban az értelemben, hogy csak az azzal való érintkezésben lesznek teljes értékűvé. Kísérőrajzok inkább, önálló képzőművészeti alkotások, amelyeket az íróéval, költőével rokon indulat avat az irodalmi mű párdarabjává. Az ember tragédiájához készült rézkarcok egyik vonulata a történelem labirintusával küzdő embert, a másik (Üj mutáció I-III.) a jövőért aggódó művész manierista fogantatású bio-gépszörnyeit mutatja, s csak az alkotói szándékban találkozik Madách- csal. A Hamlethez készült lapok vagy a Szent György arra csábítanak, hogy képépítő elemeinek gazdagságát leltározzuk. A marginális kiskompozíciók - például - a gótikus szárnyasoltárokat idézik, s a klasszikus formázást a gondolati feszültség új vonalrendszere töri át. A szöveg e lapok mindegyikénél a képmező részévé szervül. Madách Mózesének, Devecseri Gábor Bikasiratójának világa rusztikusabb kifejezőeszközt kívánt. Az istent és igazságot kereső próféta szent megszállottsága tragikus erővel sugárzik ki a litográfiák tömör feketéjéből; Devecseri művéhez pedig a krétarajz lehetőségei kínálták a ráközelítést. Ez utóbbi példa arra is, hogy Kass nem öncélként él artisztikus vonalkultúrájával. Ismeri, de tiszteli is a mesterség minden titkát. Ez öltött formát In memóriám Misztótfalusi Kiss Miklós című, és Kner Imrére emlékező collage-ain. Nehéz is lenne megválni munkáitól - amelyeknek része van abban, hogy a hazai könyvgrafikát már a nemzetközi élvonalban tartják számon -, ha nem lenne lehetőségünk nap mint 365