Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Farkas Imre: Körvonalak
Ilyen hatás a nevelés is, nélküle a hozott, velünk született képességek nem bontakozhatnak ki. Nagy hiba lenne tehát a maga útjára engedni a gyermeket, ahogyan az is káros, ha aktivitásától megfosztjuk. A nevelői munkát rendszerbe az iskola foglalja, de nem lényegtelen, hogy a család ezeket megerősíti, vagy elutasítja. Azok a hatások például, amelyek kétségbe vonják vagy elvetik az iskolában szükségesnek tartott munkát, szintén beépülnek a személyiségbe és nézetté válnak: meggyőződéssé vagy annak hiányává. Ezért a nevelés nemcsak intézményes formában, de a családban is rendkívül fontos. Hiányzik egy főiskola- A Kőszegi Gyógypedagógiai Intézet a maga 140 szakmunkahelyével egyik legnagyobb iskolája Vas megyének. Ügy gondolom, pedagógusképzésünk fogyatékosságai is ezen a nehéz területen ugranak ki legelőbb és legkiáltóbban. Melyek ezek?- Nálunk a pedagógusképzőkben az iskolai folyamatra, a délelőtti tanítási órákra készítik fel a pedagógusokat, de nem képezünk tanárokat például a napközi otthonokra, ahol nem ismeretelsajátítás folyik. Napközi otthonaink sok tekintetben azért nem vonzóak, mert hiányoznak az erre a sajátos területre felkészített pedagógusok. A legtöbb tanító, tanár csak az iskolai nevelésre koncentrál, de hogy az iskolán túl mi van, nem látja. A napközi otthonban addig marad a nevelő, amíg be nem jut a tanterembe. A kollégiumokban? Míg meg nem nyílik számára a középiskolai oktatási folyamat. Ez'ért cserélődik nagyon gyorsan a kollégiumok nevelői állománya, pedig itt kellenének a legstabilabb egyéniségek, olyanok, akik alaposan ismerik a problematikus személyiség szerkezetét és viszonylag gyorsan kedvező hatást érhetnének el. Véleményem szerint egy új típusú nevelői főiskola hiányzik, amelyik nem egyszerűen az oktatási folyamatra képez, hanem a bentlakásos intézmények délutáni nevelő munkáját helyezi előtérbe, ezt vizsgálja, ezt kutatja. Sajnos, ma az országban egyetlen olyan tanszék sem működik, ahol a bentlakásos intézmény szervezetéhez igazodó neveléselméleti témákat kutatnák. A gyakorlatban nagyon sok tapasztalat, módszer halmozódik fel, de közös vonást nehéz fölfedezni bennük. Még nehezebb általános törvény- szerűségeket levonni, pedig nagyon hiányoznak ennek a fontos területnek a. sajátosságai. Olyanok például, mint az ismeretek elsajátításán túl azok megerősítése, a gyermek szabad idejének okos felhasználása, a testi és az egyéb nevelés módszerei a nevelő- otthonokban stb., sajnos ezek ma még esetlegesek. A nevelési program tehát ebből a szempontból nem, vagy csak nehezen gazdagodhat - nincs főiskolája. Ezért a nehézségektől is előbb visszarettennek a pedagógusok, különösen, ha problematikus anyaggal, például állami gondozottakkal foglalkoznak. Sokan még mindig csak azért vállalnak nevelői állást, mert azt remélik, hogy szolgálati férőhelyet és kosztot is kapnak. Ameddig erre szükségük van, maradnak, amikor már nincs, „könnyebb vizekre” eveznek. Könnyebb víznek azért nevezem a közvetlen iskolai munkát, mert azt tanulták, azt tudják jól végezni. Emezt a nevelőotthonit nem tanulták, nehezen birkóznak meg vele. Kevés a forrásmunka is, holott sok ezer sajátosan képzett nevelőre lenne szükségünk, hogy a nevelőotthoni, kollégiumi, napközi otthoni, óvodai, otthoni nevelést magasabb szinten művelhessük. Mindez azért a mi ügyünk is, gyógypedagógusoké, mert nálunk minden törvény- szerűség valamilyen módon kiugrik, s mert a nehéz viszonyok között nem lehet pót- cselekvésekkel operálni. Már pedig, ha a törvényszerűséget nem ismerjük, nő az utasítások száma, de az sohasem elegendő a nagy hatású cselekvéshez. A nevelés alkotó munka, s az alkotó munkához megfelelő ismeretre van szükség. Ezért nagyon örülünk a gyógypedagógiai tanárképzés levelező útjának is, amin most elindulunk. A képzett nevelő ugyan többe kerül, de hasznát, gazdaságosságát a 334
