Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 4. szám - DIÁK ÍRÓK - DIÁK KÖLTŐK II. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA - Vasvári István: Ismerem (vers) - Vasvári István: Mint régidőn (vers) - Vasvári István: Amiként neved (vers)

VASVÁRI ISTVÁN*

Ismerem

Gondolataim lombjai kinyílnak, a hold forrás-fénye patakzik a köveken, a csillagok, mint gyümölcsök nyomulnak szét magvaikból... Ö, egy-lélegzetű keserve a világnak: a brachiosaurus fájdalma is enyém, a csillagé s a kilobbanásé, Gellért-püspöké, ki szeges hordóban zúdult a Dunának, a katonáé, ki fénnyé dermedt a Donnál - százezer év sebét kevés volna gyógyítani százezer hegedt év... Ismerem apám gyilkosainak kínját; gyilok nélkül olyanok, mint az ásó-élen tekergő giliszta, mint fészkek, országok szabdalása - tajtékból tajtékba levert világ! szebb a jó hegyek becsülete, ahogy várják a tavaszt, a nyugalomba felvirradó cseresznyefákat.

Amiként neved

Te tündöklő tündökletes, amiként neved, holdteljesség vagy futó egen ágyam meleg, tiszta illata - voltál, ma már tudom, a haza s gondolatomnak-tárt végtelen. Meddig fénylesz hulltan még nekem, rajz őriz már csak szobám falán, azt érzem, mi belőled maradt, láthatáron-túli, virradat.

Mint régidőn, a Betlehemi jászol, szobám friss a csillag sugarától; nem báránytól, csupán két kutyától, nem pásztortól, szívem tűnt bajától. Ahogy éltem égbolt közelében kora-évek karácsony-időtlen apám-adta hó-csönd biztonságban, kertszélen a tornyosult világban; hárs alatt, mi futott volna messze széltől szabdalt Duna-füzesekbe; alkonyat volt, mégis hajnal, mintha konyhából a parázs ég tanítna: sistergő zsír, piruló máj, lángról lelkedzett el párás szélirányból.

Felállók most s érz.em ama régi mérhetetlen múlandót, mi fénylik: egy embert, vagy egy szobát, de bárhogy kötődni e lobbanó világhoz, kötődni és vállalni és védni, ami tanít megváltatlan élni.

* (A verseket a költő nem sokkal halála előtt juttatta el szerkesztőségünkhöz.)

305

Mint régidőn