Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám - DIÁK ÍRÓK - DIÁK KÖLTŐK II. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA - Ádám Gizella: Útban az emberekhez (elbeszélés)
Diák írók - diák költők II. Országos Találkozója ÁDÁM GIZELLA Útban az emberekhez" A csend olyan, mint egy nagy üvegpohár. Én ülök az üvegpohár fenekén. Körülöttem a csend. Más minden a poháron kívül van. Apa is, anya is, meg a ház, az út is. Es ennél is messzebb: a város, a lányok, a fiúk, az iskola. A pohárban senki sincs, csak én. Ide nem jöhet be senki. Milyen mély a csönd! Anya már alszik, hiszen tél van. Nem tud mit csinálni a hosszú téli estéken. Már hét óra van. Holnap szombat. Hazajön apa. Biztosan hoz valamit. Mindig kapok tőle valamit. De szépek a szombat esték! Apa mesél. A gyárról, a munkásokról, Pestről. Milyen szép lehet Pest! Azt mondta, hogy egyszer majd elvisz. De szombat után jön a vasárnap este, apa elmegy. Ki tudja, hogy a következő szombaton hazajön-e. Nem mindig tud hazajönni. Alig ég ez a lámpa. Menni kellene aludni. Reggel korán indul a busz. És még a hó is esik! Ha nagy a hó, beletelik egy órába, amíg kiérek a megállóhoz. Még a történelmet át kellene nézni... Jaj, de unalmasak ezek az esték! Legalább beszélgethetnék anyuval! Dehát ő alszik. Valaki zörget. Ki lehet az? Jé, a Terka, a szomszéd tanyáról. Osztálytársam volt annak idején. A piros arcú, szőke copfos, dundi parasztlány sokkal idősebbnek látszik, mint én. Most a tsz-ben dolgozik. Azt mondják, szeretik a legények, mert... Na, de lehet, hogy csak pletyka. A tanyasi népek rosszindulatúak.- Szervusz, Terka.- Szervusz.- Egyedül vagy?- Nem. Anyámmal..- Anyád?- Alszik.- Azért jöttem, mert kérni akarlak valamire.- Gyere beljebb. * * Nagydíj 297
