Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám - Hajnal Gábor: Üzbég útiképek (vers)
HAJNAL GABOR- Részletek Alattam bársonyos sötét korong szemfájdító fény dúl körötte mályvaszínű piros lángszínek füstös-sárgába emelik fejük a fölöttem remegő szürke búra szélén. Aztán kitör az égi fénybika elnyeli a sötét bársonykorongot csak szikrázás van. Itt a nappal. i. A végtelen sík lélegzik a csöndben cserepes ajkkal vágyva néz az égre hogy küld-e esőthozó felleget aztán csüggedten lehunyja szemét a homokbuckás sárgásszürke föld viliódzó makulátlan ég alatt. 3Rőt homok és megint homok ritkásan itt-ott felüti fejét a konok szakszaul cserje gyilkosán zuhogó napfény alatt. Zöldje virít daccal és diadallal közte juhnyájak békésen legelnek és halványbarna teve hátán kerekfejű gyerek üget. A kerek jurtában a pásztor kumiszt iszik szőnyegén üldögélve. Rőt homok homokbuckák és homokhegyek a levegő remeg a vad melegben homoksíkság homokhegyóriások nincs eleje nincs vége a homoknak a szakszaul sem merészkedik ide csak szomjúság vad szomjúság remeg. 293 Üzbég útiképek
