Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám - SZEMLE - Seres József: Sobor Antal: Heten a hídon
Sobor Antal aligha vett részt háborúban, háborús, harci élmények megelevenítésé- ben tehát inkább csak mások tapasztalataira támaszkodhatna, ami természetesen nem jelenthet átléphetetlen gátat az író számára. A háborút, s nem is a másodikat, hanem az 1914-est, inkább csak idézi. A háború kitörése napjáig tér vissza, s elég reális képet rajzol a mozgósítás első napjairól, bár egy kicsit már ez is ellentétben áll azzal, amit más írók műveiben olvashatunk, vagy akár a történelmi dokumentációk alapján általában él bennünk az első világháború első hónapjairól. Sobor népfölkelőiben ugyanis még árnyéka sincs a felbuzdulásnak. Az első perctől kezdve bújnak, menekülnének a háború elől. Kemenes szakaszvezető és a hozzá kerülő hat népfelkelő (köztük Hirtling tizedes és Dorogány őrvezető) mindent elkövetnek, hogy a hátországban maradjanak, elkerüljék a frontszolgálatot. Előbb állomásőrséget teljesítenek Rimele hadnagy parancsnoksága alatt, majd egy eldugott helyen a hegyek közt háborús fontosságú kis híd őrzésére rendelik őket. A regény olvasásakor hamar megbizonyosodunk arról, hogy miért volt szüksége az írónak erre a sajátos helyzetre. Móricz Zsigmond Szegény emberek című megrázó erejű novellájában egy frontkatona lelki torzulását mutatja be, Sobor Antal pedig arról akar meggyőzni, hogy a háború frontélmények, intézményesített gyilkolás nélkül is elembertelenít. Az ő katonái nem kerülnek a frontra, a háború elől mégsem menekülhetnek. Az a törekvés torzítja el gondolkodásukat, érzelemvilágukat, vetkőzteti ki emberi mivoltukból, hogy minden áron meg is akarnak menekülni a frontszolgálattól. Ehhez az író valóban megfelelő típusokat formál. Kemenes szakaszvezető a civil életben jószándékú, megbecsült hivatalnok, aki itt sem változik, nem elszánt, sohasem kíméletlen. Megőrzi humanizmusát. Ott van azonban Hirtling tizedes, a helyettese, aki bebizonyítja, hogy tud gyorsan, keményen, sőt kegyetlenül határozni és cselekedni, ha az érdeke azt kívánja, Dorogány őrvezető pedig a szoknyavadász, akitől nem érezheti magát biztonságban a legerényesebb fiatal nő sem. A többieknek, az egyszerű népfelkelőknek kevés szerepük van ebben a regényben, Rimele hadnagy pedig megbomlott idegrendszerével tragikus értelmetlenséggel fut a halálba. Ehhez a csoporthoz azonban, hogy az írói élményt tükrözhesse, megfelelő helyzetet és környezetet is kell teremteni. Ezért a regény két szálon indul. Jäger András életét, szerelmét, szökését is beleszövi az író. S a két szál találkozik a Gombár-tanyán, ahol Jäger András rejtőzködik anyósa és felesége, Lenke tanyáján. A véletlen folytán ugyanis éppen ebben a tanyában szállásolják el Kemeneséket is. Kétségtelen, hogy a cselekmény szövése mozgalmas, érdekes, tele reális, elevenen ható mozzanatokkal. Hitelesnek érezzük a hídőrző csoport berendezkedését és mindennapi életének leírását a Gombár-tanyán. Megfelelő feszültségek is keletkeznek, hiszen bőven van alkalom, két évig él így a hét katona, s a két nő. (Jäger ottlétét csak később fedezik fel.) Természetes, hogy a hét férfi közül legalább egy (Dorogány) meg akarja kapni a nagyon csinos fiatal asszonyt, aki előttük egyébként is leányként szerepel. A kifejlethez érve mégis szinte ellenvetésként szólhatnánk a már-már fiktívnek ható, különleges helyzetről: maga a hátországi szolgálat sem tekinthető tipikus háborús szituációnak, s ezt Sobor még megtoldja azzal, hogy hőseit a hadosztály elfelejti, ezért maradnak mindvégig a Gombár-tanyán. Ugyanakkor ez a mozzanat is hangsúlyozhatja a háború abszurd voltát; s egyáltalán, túl nagy jelentőséget kell-e tulajdonítanunk magának a kerettörténetnek, amikor vállalt feladatát - a pszichikai folyamatok hiteles ábrázolását - a szerző sikerrel oldotta meg? Sobornak igenis szüksége volt erre a szituációra, hogy a háborús elembertelenedést érzékeltesse. Felfedezik Jägert, s a nagy veszélyt, amit egy katonaszökevény jelenthet számukra. Fel kell koncolni őt, amint ezt a szabályzat előírja - határoz Hirtling -, mert maguk is csak így szabadulhatnak a dezertálás vádja alól. Ám közben Kemenes is intézkedik. Szeretné elsimítani az ügyet, hiszen úgyis vége lesz már a háborúnak, de ez már 286
