Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - SZEMLE - Simon Zoárd: Első kötetes prózaiak

a világra eszmélődő hőse az ifjúság tájékozódási gondjairól, a felnőttéválás útjairól, útvesztőiről tudósít, Csörsz a nyers valóságelemek művészetbe emelésének módszere felé tájékozódva, Munkácsi a fejlődés hagyományos realista ábrázolásával. A legproblematikusabbnak Dohai Péter teljesítményét tartjuk. Az „Alapműveletek” szövege a verbális képzelet öngerjesztő mechanizmusa révén létrejött álintellektuális halandzsaként hat, különlegessé bűvölt közhelyekkel, látványossá mesterkedett laposságokkal. Ezen nem sokat javít stílusának néha vers-töménységű metaforikus ereje sem. Dobai nyelvi készsége, képteremtő fantáziája mögött elmarad zavarosságba hulló gondolati koncepciója. Mindazonáltal fenntartásaink korlátozott jellegűek és pillanatnyi érvényűek. Hiszen ma még nem tudhatjuk, hogy merre vezet Dohai és a többiek útja. Majd köteteikkel kell elfogadtatniuk művészi személyiségüket. És a későbbi művek visszamenőlegesen igazolhatják a pályakezdés irányát. Ha az íróknak szerencséjük lesz, és győzik idővel, tehetséggel, a fejlődés növéstervében, az életmű rendszerében értelmet, jelentést kap, ami. most még egyedinek, esetlegesnek látszik. Csak ki jut el eddig közülük?

Csalog Zsolt:

Tavaszra minden rendben lesz

Remek bemutatkozás Csalog Zsolté. Kilenc elbeszéléséből kettő hibátlan. A „Szvetter” és a „Portré” látszik a legszebbnek a szemlénkben ismertetett írások közül. Az előbbiben a népnyelv közvetlenségével jeleníti meg egy öregasszony lelkét, észjárását, életsorsának tömör summázatát. Az emberi és művészi hitelesség sugárzása az életére visszatekintő parasztasszonyt Joó György női rokonává avatja. A szuggesztív elbeszélési mód elemi sodrában nem érezzük különlegességre törekvő stílusbravúrnak a paraszti élőbeszéd fonetikai hűségű rögzítését, s csupán az életet és halált tárgyilagosabban elmondó öregaszszony nyugodt, természetes hangját halljuk, mintha személyesen beszélne hozzánk, minden írói áttétel nélkül. A másik elbeszélés hőse a világot láthatóvá berendező, az életéből otthont építő asz- szony, akinek gyengesége a legnagyobb erő, alakja a megtartó szeretet példája. A feleség embersége az örök nő mai arcát is tükrözi. Annak az áldozatos női hivatásnak az ódáját, himnuszát írta meg Csalog prózában, amelyről Illyés Gyula szólt férfi-hálával. Amit a „Himnusz a nőkhöz” nemük egyetemességéről fogalmaz meg, azt most az író egy feleség sorsában mutatja fel. - A többi elbeszélés (különösen e két kitűnőhöz hasonlítva) inkább ígéretes kísérlet csupán. De első kötete alapján már biztosan tudjuk, hogy sokat várhatunk még Csalog Zsolttól.

Munkácsi Miklós: Saint-]obn hullái

Elgondolkoztató jelenség, hogy a mai fiatal írók szűkösebb, szegényesebb valóságanyaggal indulnak útjukra, mint a korábbi nemzedékek. Kisebb a társadalmi hinterlandjuk, és kevesebbet is látnak a világból. Tarisznyájukban szinte csak a nemzedéki közérzet masszája található, afféle hamuban sült pogácsaként. S ehhez még összeszednek útközben a modern világirodalomból, He- mingwayből, Salingerből, Kerouacból meg innen-onnan néhány hasznosítható morzsát. De vajon hosszabb távra elegendő lesz-e ennyi, nem bizonyul-e kevésnek ez a felszerelés? A lélektani motiválás, a tipizálás felületességét, hiányát, az áttételek mellőzését pótolni tudja-e az én-közlés, az életérzés-kivetítés naiv- közvetlen lírája. Egyáltalán: miért hiszik, hogy nemzedékük annyira rendkívüli, sosemvolt új emberi tartalmakat hordozó, hogy csak erről, csak elszigetelt önmagukról lehet, kell írni, és másról nem érdemes? Pusztán a mindenkori ifjúság önmaga iránti hagyományos elfogultsága volna az ok? Vagy csenevész tapasztalati matériájukból egyelőre nem futja másra, többre? A kérdésekre meg281