Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Bodri Ferenc: Szőnyi István Ady-illusztrációi
BODRI FERENC „Az én generációm fiatal korában Ady igézetében élt. . (Bernáth Aurél) A Magyar Nemzeti Galéria Szőnyi István grafikai művei között (freskótervek, szép akt-rajzok stb.) könyvet is őriz: Ady Endre 1907 decemberében megjelent Vér és Aranyának világos bőrbe kötött és aranyozott, a vaknyomáson pedig színes tussal díszített példányát. A kurióz kötet egykor a festő tulajdona volt, ajándékba kapta, amikor az első világháborúból megtámadott tüdővel hazatért. Talán Földessy Gyula az ajándékozó. Ady nagyszerű híve és tudós krónikása, aki Szőnyinek a Markó-utcai főreálban három esztendőn keresztül osztályfőnöke és magyartanára, a kiválóan rajzoló rossz diák első mecénása, műveinek vásárlója, a fiatal művész-aspiráns útjának egyengetője volt. A lábadozó obsitos kedvenc Ady-verseit tus-, szén- és krétarajzokkal, akvarellek- kel illusztrálta, a könyv méreteire vágott lapokat utóbb a könyvkötővel beragasztana a megfelelő vers közelébe. A megkopott könyvben Czigány Dezső ismert Ady-portréja mellett felfedeztük a költő kezenyomát is: a példányt 1909 októberében „Az én édes jó Nagy Mihályomnak” ajánlotta Nagyváradon. A váradi radikális jogász és újságíró a költő lángoló híve és „főbizalmasa” volt, később (1920) a népbiztosok perének védőügyvédje. A Holnap Társaság egyik lelkes szervezője akkor, aki a költővel való kapcsolatáról Dóczy Jenő és Földessy Ady-Múzeumában maga is szívesen emlékezik. Hegedűs Nándor pedig leírja Nagy Mihály esküvőjét, ahol a tanúnak invitált Ady nem jelent meg, elfeledkezve vállalt tisztéről, jeles és emlékezetes bosszúságot okozva. A kötetet a tulajdonos bizonyára első haragjában adhatta ki kezéből, jó lenne útját követhetni, Szőnyihez feltehetően Földessy révén jutott. A Bernáth Aurél emlékezését híven igazoló rajzok a nagyközönség előtt mindeddig ismeretlenek. Az idézet különösképpen állhat Szőnyire, akibe nyilván „Földessy tanár úr” oltotta a költő szeretetét. Szőnyi már a gimnázium befejezése előtt rendszeresen látogatja a Képzőművészeti Főiskola esti szabadiskoláját (Uitz és Kmetty a korrektorai - 1911), 1913—14 között Ferenczy Károly művészképző osztályában tanul. 1914 „különös nyarát” a Főiskola igazgatójának, Szinyei Merse Pálnak ösztöndíjával Nagybányán tölti (Ferenczy a pártfogója), az itteni szabadiskolában. Biztatóan ívelő pályát szakít meg itt a háború, az első őszön festőnk már katona („önkéntes”), és csak 1917 elején érkezik haza, főhadnagyi rangban és betegen. Szeretett tanárát, Ferenczy Károlyt sírjánál az ifjúság nevében ő búcsúztatja (1917. március). A következő nyarakat ismét Nagybányán tölti, 1918 őszétől ismét főiskolás, a másik nagybányai mester, Réti István keze alatt. Réti Ferenczyt váltja, az ő katedráját majd (1937) Szőnyi veszi át. A Galéria katalógusa szerint az Ady-illusztrációk 1918/19 fordulóján születtek, a forradalom, később a költő megrázó halálának idejében. Lehet, hogy Ady betegsége, majd a fájdalmas esemény indította a festőt a nála szokatlan munkára. Szőnyi kezétől illusztráltan emlékezetünk szerint három szépirodalmi mű jelent meg: Illyés Gyula Hő272 Szőnyi István Ady-illusztrációi
