Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Bertalan Lajos: Derkovits-ösztöndíjasok 3. kiállítása Szombathelyen

ben, s kissé vázlatos keresztmetszetet is fiatal képzőművészeink terméséből, alkotói problémáiból.

Az összkép rokonszenves.

A viszonylag kisszámú festmény többféle irányzatot, vagy egy irányzat többféle árnyalatát, néhány kísérleti eredményt (féleredményt is) tükröz. A skála egyik szélén a figuratív festészet hagyományait, a motívumot, a természet, a táj, az emberábrázolás, elemeit őrző képek. Nagy Sándor Zoltán történelmi, irodalomtörténeti nevekhez is rögzít egy-egy témát (Dózsa, József Attila). Szentgyörgyi József számára a természeti kép, a valóságból vett részlet hangulat- és jelképteremtő kellék; szeret szimbólumokban gondolkodni, s keresi az ehhez megfelelő kompozíciós megoldást. Ha a címben megjelölt témától és az ennek megfelelően kiválasztott tárgyak vázlatos jelzésétől eltekintünk (ábrázolásról nincs szó), marad a hangulatos színkompozíció, a meleg barnák, a narancsszín, az okker árnyalatainak finom játéka s a jelkép, amit az ősz, a Dráma, a Madárijesztő ürügyén ki akar bontani. Mint sok más kortársa, ő is kiindulásnak, ugródeszkának tekinti a valóságot, s ábrázolás helyett hivatkozik rá. Minden egyebet színnel, színfoltokkal, színcsoportokkal fejez ki.

Ezen az úton jár, s hasonló szándékkal fest Haraszti László is. Az itt bemutatott képek tanúsága szerint a halványkék, a kékesszürke, s a kettőhöz rokon színeket kedveli, ezekből építi fel tájképeit. Levegős, áttetsző, könnyed libegésű tájakat idéz, vagy csak sugall, hisz akárcsak a széles sávokkal és foltokkal építkező Szentgyörgyi, ő is ürügyként használja fel a természeti motívumot, még akkor is, ha az egyik képét Siklós, a másikat Dunavecse, a harmadikat Nagyharsány ihlette. Plasztikus hatású színkezelése és a képi atmoszféra hatásos megteremtése jó művészi érzékről és szakmai színvonalról tanúskodik.

Tenk László lilában lát és láttat. Ahogy Szentgyörgyire a barna, Harasztira a halványkék, Tenk munkáira a lila és árnyalatai jellemzőek. Bizonyos színcsoportok, szín- kombinációk és árnyalatok mindig is jellemzőek voltak egy-egy festőművészre, szinte meghatározták egyéniségét. A mai fiatalok „színválasztásában” mégsem mindig és föltétlenül egyéniségük sajátos jegyét kell látnunk (Tenk esetében például bizonyára nem az), hanem a kísérletező, kereső nyugtalanság jelét.

Nem tétova keresés az övék, a szándék határozott céltudatosságra vall, s majd a következő évek gyakorlata dönti el, hogy saját egyéniségükhöz, vagy zsákutcába vezető úton járnak-e.

Szekeres Emil realisztikus felfogásban készült képei és a rikító színekkel dolgozó Mizser Pál tisztán elvont színkompozícióin Gerzson hatása látható. A színek buja tarkasága s egy bizonyos árnyalat árulkodik az egykor „Stúdió-tag” ma már elismert mester példájáról. Mizser képei egyébként a bevezetőben említett „skála” másik szélén helyezkednek el. Amíg Szekeresnél és az előbb felsoroltaknál több-kevesebb joggal, okkal, ürüggyel ott a valóság egy-egy fölismerhető részlete vagy leegyszerűsített motívuma, az a bizonyos vonatkozási pont, amelyhez a mű viszonylik, amelyre visszahat, addig nála (akárcsak a 60-70 évvel ezelőtti első nagy absztrakt-hullám művészeinél) csupán a szín érdekes. A kép színei tárgyakká válnak, a színfoltok tarkasága a valóság egy darabjává, amelyről a művésznek is, a nézőnek is más-más véleménye, értékítélete lehet. Kandinszkij idején, a század első-második évtizedében forradalmi újításnak számított ez a stílusváltás. Ma - az op-art, a pop-art és a sokféle divatos társa idején - inkább az útkeresés egyik változatának. Jogosságát és értékét majd az eredmény igazolja vagy cáfolja. A fiatal művészek egy csoportja - s ez a népesebb csoport - igyekszik egységbe ötvözni a figuratív és nonfiguratív, a valóság tárgyi motívumaihoz kötődő és teljesen elvont irányzatot, s a kettő érdekházasságából valami hazai új változatot előállítani (nem kis sikerrel), addig a kisebbik csoport következetesen hátat fordít a motívumok,, a természeti látvány világának, s mindent a mindenható színekkel akar kifejezni.