Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Bertalan Lajos: Derkovits-ösztöndíjasok 3. kiállítása Szombathelyen
derül, a Balatoni fények, a Kondás, a több változatban megfestett Szivárvány, a Visszhang, a Napfelkelte, az Aranykapu és a velük egyenlő rangú sok más kép címét említhetnénk itt, melyek nemcsak Egry művészetének, de a magyar piktúrának is legszebb darabjai közé tartoznak. A sokból hármat vonunk érdeklődésünk fényébe, három portrét. Az Édesanyám (1929 k) című a festő meghatott szeretetéről szól, mellyel anyjához mindvégig ragaszkodott. A Juliska (1936) a művész feleségét ábrázolja, aki az egyetlen biztos támasza volt Egrynek, megértő szeretetét és jelentékeny anyagi erejét adva biztosítékul az életmű felépítéséhez. A harmadikon, a Festő (1937) címűn Egry jelenik meg, amint extázisos állapotban, riadt mozdulattal áll vászna előtt, melyen a látomás testet ölt. Látomása - egész életműve - új és egyéni, senki máséhoz nem hasonlítható festészet. Végezetül szólnunk kell a rendezés nagy és alapos, minden részletre kiterjedő munkájáról. Szíj Béla, aki hosszú ideje elmélyült kutatója és kitűnő ismerője Egry József művészetének, az életmű alakulását, az egyes alkotói korszakok összefüggéseit világosan bemutató emlékkiállítást rendezett. Kilenc Derkovits-ösztöndíjas fiatal képzőművész munkáiból válogatták össze a Der- kovits szülővárosában, a róla elnevezett városrész általános iskolájában 1972. április 3-én megnyílt tárlat anyagát. A stílszerű teljesség kedvéért említsük meg, hogy a modern városnegyed új iskolája is Derkovits nevét viseli. A hagyományalapító első kiállítást Derkovits-díjasaink műveiből 1970-ben, a következőt 1971-ben láthatta ugyanitt a szombathelyi közönség. A harmadik tárlat tehát szerves folytatása egy „megtervezett sornak”, amely a fiatalok alkotóműhelyeiből indult, s (kissé fennkölt kifejezéssel élve) a holnap magyar képzőművészete irányába tart. Magán viseli az indulás és indíttatás jegyeit, nagy mesterek és példaképek kézjegyét, ihlető útmutatását is, de már önálló utakat, módszereket is keres. Ez utóbbit már a Derkovits-ösztöndíj is jelzi és fémjelzi. Az útkeresés, a kortárs magyar képzőművészet jövője miatt izgalmas minden olyan bemutatkozás, amely tehetséges fiatalokkal, illetve alkotásaikkal szembesíti a közönséget. Ez a szembesítés ritkán idilli, békésen derűs, inkább indulatokkal és többé-kevésbé éles visszhangokkal kísért találkozás. A feszültség általában az ízlésváltozás különbségeiből adódik. Az a fiatal festő, aki szeretne a megszerzett szakmai tudás birtokában, az alkotói lendület hevében nagyot, újat, maradandót (vagy éppen meghökkentőt) festeni, rajzolni, faragni, mintázni, szívesen csábul példáért is, módszerért is az éppen divatos áramlatokhoz vagy a puszta divathoz. Előfordulhat - s több kritika szóvá tette BERTALAN LAJOS Derkovits-ösztöndíjasok 3- kiállítása Szombathelyen 268
