Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám - TANULMÁNY - Beck Zoltán: Bakó József és Orosháza
,,Kedves Tóth Sándoré kl Elünk! Megmaradtunk! Egy viharon megint túl vagyunk, legalábbis a nehezén . . . Maguk milyen megrázkódáson mentek át? All-e a Táncsics? A szülőföldem most átjáró lett. A megtévesztettek, a könnyebb sorsra vágyók, a gyávák és a bűnösök ott lépik át a határt. Mi lenne, ha minden jóérzésű magyar itthagyná ezt a földet, amelyért „apáink vére folyt"? Az a legény, aki állja az ütést. Igaz? Sok ilyen, még ilyenebb vész is szántott már itten s mégis vagyunk! Maga is látott már egyet-kettőt életében, - ugye, Tóth Sándor? . .. Eri egész idő alatt dolgoztam. Egyszer voltam az óvóhelyen s többet nem mentem le. Most is dolgozom. Ez a legjobb és a leghasznosabb is. Szeretettel köszöntök mindenkit, aki gondol rám; nem baj, ha rosszat is! Magukat öleli javíthatatlan tanítójuk: bakó József”11 Bakóné 1962. augusztus 22-i leveléből: „Kedves Juliska és Sándor! Ne vegyék rossz néven, hogy eddig nem írtam. Ez még most is nagyon nehéz. Nagyon nagy és mély a seb, talán sohase fog begyógyulni. Elvesztettük az oszlopot, a bölcsességet, az erőt, a drága jó férjet és apát. Szeretettel vesz mindenki körül, de a hiányt pótolni nem lehet. . . Az operáció két évvel ezelőtt sikerült. Utána sugárzást kapott és jól is volt ez év januárjáig. Akkor köhögni kezdett. Az orvosok könnyítőt rendeltek. De a köhögés nem múlt el. Március 14-én bent volt az onkológián - időnként ellenőrizték - s azt mondták, nincs semmi baj, jöjjön május tyén. Pedig vércsík volt a kö- petében. Orvos barátunk küldötte röntgenre. Ez mutatta ki a szív és a hilus között a bajt. Próbálták besugározni. De már nem lehetett segíteni. Áttétel volt. A köhögése egy hétre kimaradt. A következő héten folyton gyengült. Bevittük a kórházba, ahol biztattak 2-3 hónappal, de még ezt se várta meg. Semmit nem szenvedett. Csak 66 éves lenne pénteken s még sokáig élhetett volna közöttünk. . .” JEGYZETEK 1. Rózsa Béla: Bakó József indulása. = Életünk, 1972. 1. 41. 1. 2. Féja Géza: Viharsarok. Második kiadás (Athenaeum) é. n. 149—150. 1. 0. U. o. 156-158. 1. 4. Erdős Tóth Sándor nyugdíjas tsz-tag szavai. Magnetofonszalagon a szerző tulajdonában. 5. U. 0. 6. U. o. 7. 1932. VI. 14-én dedikált Tóth Sándorék- nak, amikor elköszönt Monorról, mert lejárt az egy évre szóló segédtanítói szerződése. Búcsúzása nem végleges: 1932. VIII. 22-én kelt levelében írja Tóth Sándornak: „ . . . A sors megint Monorra sodor. Ma kaptam megbízatásomat. Édesanyámat is elviszem magammal. Nagy elhatározás, de megteszem . . 8. Monori tanyák, 1933. V. 3-án. 9. Orosháza, 1937. II. 3-án. 10. Dátum nélkül. 11. Mátrai Gézáné, Násztor Jusztina ált. isk. tanár, Makó. 12. Dátum nélküli újságki vágatról másolva. 13. Dátum nélküli újságki vágatról másolva. 14. Pilis, 1942. márc. 19. 15. Az ötven pengőt öt családnak osztották szét. Bokros József, Hegedűs Antal, Horváth Imre, Mucsi Imre és Pusztai Károly családja részesült belőle. 16. Bakónak ez a kérdése nem fontoskodás. A monori Táncsics tsz-ben elnökválság volt, és a tagság egy tehetséges, de Orosházától távol dolgozó, orosházi származású agronómust akart hazahozni. A mononak kérésére Bakó eljárt a minisztériumban, és sikerült megvalósítani a kedvező elnökváltoztatást. Bakó erről részletesen ír az. Irodalmi Újság 1955. december 3-i számában „Bandázás” címmel (5. 1.). 17. Budapest, 1956. dec. 23. 249