Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám - Kádár Péter: A tévedés (elbeszélés)
KÁDÁR PÉTER A tévedés Éjjel egy óra után kezdődik az igazoltatás. Az eseményt a váróteremben mozgolódás fogadja. A törzsvendégek pillanatok alatt mély álomba merülnek. Valaki kiabál.- Én magyar állampolgár vagyok. Kikérem magamnak!- Na nézd, ő meg magyar állampolgár - mondja Zádor Zoltán hunyt szemmel. - Mit szólhatok én ezek után? Az igazoltatás módszeresen folyik és hozzá is elér.- Hány éves vagy?- Tizenhat múltam.- Szép kor. És hová igyekszel? Van valami igazolványod is?- Abban a könyvben van a körözöttek listája?- Miért szöktél meg?- Nem szöktem.- Megbuktál? Most már mindegy: nem mertél hazamenni, aztán irány a nagyvilág. Igaz? Mi már találkoztunk.- Nem emlékszem. Még nem mutatkoztunk be, az biztos.- Ne szemtelenkedj. Majd mindjárt bemutatkozom.- Aludtam amikor idejött.- Szóval intézeti vagy.- Nem vagyok intézeti. Ott a személyi igazolványom, tiszteljen meg annyira, hogy belenéz. Vagy akarja, hogy felolvassam?- Bevisszük?- Az lenne a legjobb. Az URH-s kocsiban a rendőrökön kívül egyetlen lány ül. Egyidősek lehetnek.- Hát ezt a lányt hol találtátok?- Egy vasutassal a kocsiban. Éppen készülődtek. Tizennégy éves.- Na, az őrsön majd bedugják a gumibotot.- Szevasz. Zoli vagyok.- Szia. Anna.- Honnan jössz?- Mohácsról. Te aszódi vagy?- Ä! Aludtam a váróteremben.- Akkor téged elengednek. írnak a szüleidnek, és ők elvihetnek a gyévéről.- Az mi?- A gyermekvédelmi. Soha nem voltál ott?- Soha.- Mit dumáltok! Nézd, már össze is barátkoztak. Ne hagyjunk magatokra?- Rágyújthatunk?- Szó sem lehet róla. 203
