Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - Kalász Márton: Míg fölfedjük (vers) - Kalász Márton: Csúfabb én (vers)

!

KALÁSZ MARTON

i.

Látja a világ ráncaimat, kialvatlanságomat.

Kissé pufók a nyílt szenvedéshez, ritkán teregetem ki idegbajomat.

}■

Belül téboly, szégyenkezés használatába

merül naponként minden.

Mit tudom én, mi lesz tovább. Mozog velünk az alja-mü.

2.

4Amit sejthetne a világ, az nevetséges - az én fejemmel. Fonák öntudatom kísérti tovább azért, mit szabadít föl a gátlástalanság s a kellem.

Míg fölfedjük, önpusztító rondaság

gyúródik meg kézfejeinken.

Tudott gyöngébbet, ha tudott kíméletlenebbet,

tudott erőszakosabbat, tudott falánkságban métely-derűs tekintetűt,

tudott

szórvány-leiket, igénytelent, aljast,

kérgest,

alázatost,

szemérmes róka-iramlá- sút, ha:

hiszen

annyi nő közt---(

,,Rn csúfabb én vagyok. Te meg vigyázz!”)

195

Míg fölfedjük

Csúfabb én