Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Bozóky Mária: Rozanits Tibor grafikusművészről
Idnoleum-metiszebein szánté éllanibábesen koccan lösszé a módiam vízió valamilyen csodálatos., türelmes, az idegekig kihegyezett technikai eljárással. Víziók, melyeiket a linó bársonyos mélysége csak kihangsúlyoz: a fekete alapon lebegő hajszálvfékony karcolásokból, a rézkarccal versenyző, tüneményesen könnyöd, finom vonaliakból, a fekete fényű hópdhely-<tű szikrákból épül íki a kompozíció megannyi modern Íbelfe|jiezi0tilensége, nyugtalan mozgása. .. Gamboisltűféjnyi cál'Lagoeskák, fénycsóviák, ímeduza-dábak és Gsájpok, apró inalpoík alkotják azt a művi planktont, mely tetszés sacrfmt, de kiegyensúlyozott megkötöttséggel, molékülalöörvónyességgel áll össze. „A Nagy Ünnep önömé”, a „Bálvány”, a „Balett” c. művek fakebe-ifehér kaleidoszkópok, mélyekben kicsiiban megtalálhatjuk az új ’ás a régi szünnaafaták élikéjpzdláseit. A légiek alatt Bosclhít, a düreri és ih-ollbeiini minuciózitásit értjük, iha ezúttal nem is színiben - az úják között Georges Matlhieu ugyanilyen .miniiszkuláris jélekkel építette ki terét, ímefty térnék 'kompozíciónél- fcülisége vagy a kampozáoiónalk llebegő tárnélkülisiége, italián iKleeüől vagy Murától ered. Wals, Mabhieiuvel és Hambunggál (!kinék hatása Rozanits ihlidogtű kompozícióin érvényesül inkább) 11947-ben rendezte ímeg Párizslbatn „Űj Valóságok” címmel, a II. kiállításé. Jeliekből téhát - ha csak összetevőknek is tekintjük azokat - lassan-lassan majdnem önálló „valóságok” dettdk: miaga a Valóság ugyanis ollyan ikimondlhaltatlan naggyá nőtt, hogy kifejezéséhez mindent igénybe kell venni, minden hallott, lemért, leírható tüneményt. _ _ R ozanits Tibor 1967-ben jfárt előszót Oloszoirszágban, 1970-ben ösztöndíjasként egy hónapot tölt Rámában* imaljid 1971-ban ismét Itáliába utazik. Grafikus, méghozzá a világot fehér ^feketében kivetítő művész létére, a táj mégis leginkább ’intimitásában, szánéiban ROZANITS TIBOR: EP1DAUROSZI TÜCSKÖK SZÓLJATOK! 185
