Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Vida Sándor: Föl koldus véreim...

Nagypirit község Vas megye sasién GellJdönröliklliöz közel, Babáihoz 4-5 ikm-ayire van. Ez a falu volt utunk oéilja 1949 áprilisának utolsó vasárnapiján. (Előző vasárnap Dab- romy községben voltunk, ugyancsak hasonló oáSlail.)

Pápáról szombaton délután indultunk el. Bolháig vonattal utaztunk, innen a 4-5 fcm^es utat a faluig harsány énekszóval gyalog ibebtülk meg. A falu szélén veziatőnk rö vid pihenőit írendelit el. Ekkor kellett zsebbe süllyeszteni a pánbjélváinydkdt, ötágú vörös csillagokat. A llátszatok sokszor fontosaik.

Egyeséivel nyertünk elhelyezést a házaiknál. Én egy jómódú gazdához kerültem. Külön szobában frissen húzott agyiba fektettek, este szó nélkül elém tebbdk egy pohár tejet, szélet kenyérrel.

Közd negyedszázad távolából is érzam annak a bajnak ízét a számiban. Nem esiett jól!

Végighallgatták érvelésemet, aztán ióéljiszákát kívántak. Neon válaszoltak ők egy hangot se ia hallottakra. Som azt, hogy ijó, igaz, sem azt, hoigy nem éndekol bennünket. Cs.aik hallgattak. 'S ez a hallgatás rosszább volt, mintha veszakodtdk, vitatkoztak volna velem.

Reggél korán Ikdtünik. Rendezett sorokban, menetelve, zenés ébresztőb indítunk a falunak. Toli tanokból Ihairsioigobt a Sej a mi lobogónkat, a Fal, koldus véreim, új nap kél, piros ünnepi haijnail ébred, a Bécsi munkás-Induló, a Debrecenbe kéne menni . . . s a többi, ma is szívót dobogtató dallam. A Watszawianka übsméine lépkedve értünk a templomihoz...

A kórusban együtt énekelnünk a falusi fiatalokkal: „Te banned híztunk öleitől fogva” - Réfoinmátusolk lakták a községeit zömmel.

„Templom után” a kultóriházha mentiünk. Műsort adtunk. Délután labdarúgó-mérkőzést játszottunk a helyi EPOSZ csapatával. Ezt követbe a házi agitáció. Házról-házra jártunk, többnyire kettesével (egymást is ellenőriztük) s érveltünk, vitatkoztunk, igyekeztünk meggyőzni igazunkról a háziakat. El fcdllcibt érnünk azt, hogy a jelszó szövege valósággá váljon kát hét múlva a szavazáskor, s ne kényszerűségből, de meggyőződésből tegyék majd, amivel megbíztak bennünket: szavazz a Függaáenségi Népfrontra!

Esbe ismét műsort adtunk, most már zsúfolt nézőtér öltött. A falusi fliaiballoikfeal •együtt énekeltük ia frissiben megtanított népdalokat.

Aztán isorbaálltunk megint, vissza az egy óra járásnyira levő áldomásra. Hol voltak még ókkor a kényelmes Ikaruszdk?! lEal a vonatra. Énekszó vitte magával más félnapos fáradtságunkat. Másnap ismét iskola, és ha felszólít a ibaimár, nekünk jelesre köd felelnünk . . .

TANULSÁGOK IS LEHETNEK, DE MINDENKÉPPEN KÖVETKEZTETÉSEK

Az ősök, az évszázadokon át idlnyomott szegények, szolgáik helyett egyszerre akartunk mindent-mindant megbainúlni, bdhabzsolini a tudásit rövid hónapok alatt.

Olyan ablakot nyitoiüt a népi deraolkradilkus kóllégium, amelyen át ibetűkfindhettühk addig elképzelhetetlen távlatokat, módot adott arra, hogy megismerjük az egész világot!

Itt a lehetőség előtted, (te büdös panaszt, te nyomatúik prolii kölyke! Jbt a lehetőség! Élj ivóié! Dolgozzatok, tanuljatok, hisz ti vagytok ez új rend labábQményiesei, a „küzdelemre fölkant daliák”. A LEHETŐSÉG bizonyosodott sziklává: holnap miniden a miénk lobét, ha akarunk, iha merünk. S mi akartunk! Merészet, nagyot! 'Nem kevesebbet, minit megforgatni a világot! Megforgatni, nem felfordítani.

Olyan .mozgalom ölelt át bennünket, amilyen, még nem volt ebben az országban. A megalázottak, a megnyomorítottak előtt felsejlett a lehetőség: tessék, mutassátok