Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Vida Sándor: Föl koldus véreim...

- Széjgyen&ed-e a najtadi, foltozott (tanító „úr” JKátál levetett) ruhádat?- Miire költenél (most nyoimlhan az új forintiból io, 50, 100 ezret5 (Egy jó fizetés 480, egy .mázsa búza 40, egy élőlhasi üsző-tinó 500-400, egy hóid közepes minőségű föld 800-1000 Ft.)- Milyennek képzeled a jövőt, j övödet, imáit fogsz csinálni 32-56 éves korodban?

Soralkoztalk a kérdéseik, tekék a válaszokkal a lapok. Az asztalok és (paidok egyikből is, másikból is volt, nem új, de szögezett erős - között az igazgató, a már felvett idősebb és egykorú társaik, leendő ibaráüolk sétáltak, ifiigyeíkiek, mosolyogtak . . .

A ikérdésékat résziben a központit általi megadott anyagiból, részben a helyi körülményeknek megfelelőien válogatták össze. A vizsgabizottság átfogó képet nyerhetett a tanulóik képzettségéről, fejlettségi színvonaláról.

(A Győrffy Kollégiumban a felvételi vizsga előtt a jelentkezők elő táborozáson vetitek részt: „A kérvényéket {július 254g kell éllküldeni. Ezt kövdtölieg a Kollégium olyan értelemben bírálja eil a kérvényeiket, hogy felvételire jjéllöii a (jelentkezőiket, afcilket a végleges felvétel céljából még ez év augusztusában egyhetes kollégiumi táborozásra vár el. Bp. 1945. július 1.” - A fölvételi hirdetményiből.- Sipos Gyula ugyiamcsaik ír erről az „Akkor voltunk fiatalok . . .” c. riportsorozatában — Nők Lapja, 1969. nov.

A népi kollégiumokban nem volt előtáborozás, (hanem felvételi vizsga.) AHOGYAN, AHONNAN ELINDULTUNK . . .

Hogyan (is került ide a terembe e sok kócos,, foltozott ruhájú, de annál isimább tekintetű, az értelem lángjára mohón táguló szemű, zömében paraszt, s munkás csemete?

A itanulni akarás Ihozta ide megannyit, mondhatnok a százszor elkop.tatott szavaikkal. Az ide vezető utak sem selymes fűvel voditák (benőve! - „lE fiúból pap lesz, akárki meglássa'’ - vallotta a múlt század második (?) legnagyobb ős tehetség-költőije.

Itt, ezek - a papírok fölé mozdult falvak apró küldöttei - nem akartak pappá lenni! Egy se közülük! A ‘tanítók „válogatták”, küldték őket,

„Ennék a gyeréknek tovább kell tanulnia!” Kell! - hangzott a szentencia. A becsületes, .nehéz életben megőszült tanító „uraik” nem süllyesztették fiókok mélyére a fővárokból, városiból jött papirost, ami hírül hozta az olcsó, szánté jelképes összegért teljes ellátást nyújtó kollégiumok létesítésének újságját, csábító .(?) ígéretét.

Demokrácia: ebben a szóban áttekinthetetlen, még fellfogihaltaitlan tartalom feszült! Végre vége minden eddiginek, ígérete egy újnak, küzdelmes szépnek, (jónak, igaznak.

Volt, aki loppad, apja, anyja vagy mindkét szülő tudta nélkül vágott inéki az éj sötétjének, a városba vivő útnak. Volt, áki heves szócsaták uitán, de elindulhatott! Volt, aki teljes szülői támogatással, - ami a beleegyezésen túl semmit - anyagit - nem jelentett - .került ide.- „Népi kollégium? - Öt forintért? - Olyan is az!!”- „Már pedig komonisitának nem adlak, .nem azért .navelitelék!”

Milyen ösztön sugalllhatta azt, hogy ott a népi demokratikus kollégiumban úgyis „fcomonista” lesz a gyerekből?!- „Ott a helyed a többi szegény gyéreik között, eredj!”- „Te őstehetség vagy, népi, .tanulnod kell!”

Az elhatározás előtt nem egy szülői háznál hangzottak él ilyen és ezekhez hasonló kijelentésék; marasztalók és biztatók.

166