Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - Arató Károly: A tekintet mögött (vers)
ARATÓ KÁROLY A tekintet mögött Mert fékezte futásuk megutálták nyakukban bölcsöm súlyosodon kölöncként csörtetésükben akadály fölöttük inaláskor lengő rózsaszín karom mérte zihálásuk ütemét duzzadó csöndre tapadva szuszogva szívtam tejét hunyt szemmel édességétől növekedtem szopogatni gumiízű szeretetük torkomig visszadugták ha kiköptem pókhálóban halkuló légyzümmögés verdesett elalvásom mikor egymásnak estek csóvaként lábalva lidérceik gyújtották békességemet járni tanultam tekintetem mögött tipegő vízszintesemből lábaim fölemeltek inogva tehetetlenségemen léptettek át magam bömbölve noszogattam először egyensúlyozó bakugrásokkal szökdelt örömöm sugárba döfött átlendült kerítésen fejemre szódásüveg-napvilág „Durvaságával egy 20 hónapos gyerek halálát okozta két fiatal. A fiatal pár a kicsit egy alkalommal csaknem forró vízben fürösztötte, majd később fejéhez vágta az edényt. A gyerek néhány nap múlva meghalt.’’ spriccelte keresztvizét szikkadó csontjaim köré izom tömörödött és hanyatt fekvésem korát elgörgette a szél világosult tekintetem mögött iker-sugár ömlött szemeimből fölemelt mutatóujjamra fényszál pöndörödött eszmélkedésem nyelvemen kavics fogsoraim közt az ábécé betűi fúvódtam fölfelé s lettem nagyobb utak szélén sétányokon gyökerein kotló bokornál mi kölyökségen átbökött a fű földbe nyomódott talpam alatt elértem lassan a hetven kilót a kaptatón fölfelé már régesrég elbírtam magam ágazott bennem a családfa tekintetem mögött mikor alvásomra hajolva halálba ütő kongással sújtottak rám s feltört tojás reccsent a koponyám 14
