Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 2. szám - Pósfai H. János: Életrajzi séták (elbeszélés)

Ezeket a kérdéseket persze nem ikéllett volna megfogalmaznom. Mentségemre: csaik azért tetteim, mert sem előtte, sem utána nem éreztem igényét annak, hogy valaki is megválaszolja őket. Helyettük fogalmazhattam volna ilyen kérdéseket is.: „Miért van az, hogy eső uitán a gyűlendő víz utat keres magániák?” Vagy: „Miikor cselekszik helyesen az ember: ha barátait szaporítja, vagy ellenségeit ritkítja?” De ilyesmiket kérdezni isam szerencsés dolog, mert az ember elkalandozik az eredeti témától.

Tulajjdanfcéppen én csak azt szerettem volna konstatálni, hogy örülök a ita'lálikozá- siainknaik, uram. S úgy látom, őn is vidámabb, ha látjuk egymást. Érdeklődünk a másikról, mondandónk van egymásnak. iS csak hallgatok, amikor azt mondja: árigyli ítélem az egészséges, piros arcot, s nem izzik fel haragom attól, hogy a felsőbbrandűek bűnihődéséntfc nevezi kék-eres sápadtságát. Biztos jele amnnik, hogy az életrevalóság fogyóban van ebben a fajtában. Mosolyogva hallgatom, müt ás tehetnék másít. S meri ütünk egyfelé visz, elkísérjük egymást egy darabig az emberforgatagban.

HANCZIK JÁNOS: KOMPOZÍCIÓ