Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - Balázsovics Mihály: Átváltozásaink (vers)
BALÁZSOVICS MIHÁLY Átváltozásaink Lépteink nyomát a süppedő fövényen ne keresd: halak tátognak rá de könnytelen arcunkat megőrzi a folyó -e morajló tüköi- s a csillagok hideg koronáját himbálja fejünk fölé a hullámok játéka. Részese lettünk a megkövült időnek, átfúrt kagylóhéjak ellipszisében bolyongunk, agyagedények őrzik ujjaink bögyét s a kilúgozott csontokon nekünk, furulyái a szél. Medve és madárősök totem jeleivel lelkűnkben mint jövőt sejdítö táltosok regélünk de a hamu obeliszk jóslatok poklából egy sikollyal az ébredésbe (pók a fonalán) kimászunk álmaink: letépett plakátok ázott madárszárnyak s lüktető szivünkből öleiésnyire elzúg a világ! Ó, Kedves! átváltozásaink délkörét átlépve a süppedő fövényen makacsul megállunk mint a szorongás és a remény salakba dermedt hieroglifái. VÉRTESI PÉTER: CSENDES VÁGY
