Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 2. szám - Rónay László: A valóság vonzásában

A világgal azonosuló, abba beolvadni itudó és vágyó ember vallomása ez, aki vállalja a költészet felelősségét ás ;a vers kínjait, osiaik aaátfc, bogy segibemi, szolgálni tudjon. Mindennél teljesebben mondja iki ezt egyik legszebb versében, az Igen-ban, amelyben az egész! világot, s iá maga választatta költői magatartást Is igsnli:

Igen, ideértem.

A folyton-virágzó lázból életforma lett.

Konokabb - s kínzóbb is - ez, mint a múlhatatlan szerelem.

Lelkemben egy szélbe-hajló nyári fa neszez, s egy régi viz mond mindig éneket.

Hol is élek?

A napok csikorgása közt- Arra vágyódva, hogy értsetek.

Tigrisként küzdve - tnégis észrevétlen a csöndtől tízmillió fényévnyi messzeségben, értetek, csak értetek.

Igen, ez az önfeláldozó, segítani-használni akaró gesztus e költészet végső vallomása és tanítása. .Ezt színezik új árnyalatokkal az Évek, sugarak című antológiában közölt szép versek, s azok a költemények is, melyeik különböző folyókáitokban jelenteik meg utolsó kötete óta, s máris egy új válogatás körvonalait sejtetjük. Bizonyos, hogy az elkövetkezendő esztendők új tájaikra, más irányba is szélesítik e birodalmat. De törvényei már adottak, és (bizonyos, hogy taz ember és a Ibumánum játssza benne a vezető szerepet.

SIMON IVÁN: LÉPCSŐ

129