Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - SZEMLE - Pusztay János: A mai magyar irodalom finnországi visszhangja
szayirág, amely szép kritikákat kap, de amelyet nagyon ,hamar elfelejtenek .. ., ez azok közé a könyvek közé tartozik, amelyhez időről időre visszatérnek azok, akik egyszer megis- mérkedtek vele.” Leo Kalervo (Uusi Suomi) így fordul olvasóihoz: „Mi lenne, iha egy nyugati biznisz-regény helyett ezt a magyar, nem- biznisz nyugati regényt vennék meg, amelyet a jelenlegi Magyarországon írtak. Amit elvesztenek sexben és whiskyben, azt visszanyerik sok más finomságban, és szocialista prédikáció is csak egy ezreléfcnyi ha van a szövegben, A sorok között ez egyáltalán nincs meg, annál inkább felfedezhető az élettől való elidegenedés.” A stílusa szerint is elsőrangú műben „Szász a szellemi fclsőbbség fegyverével harcol a nyárspolgáriság maradványai és azok csodálata ellen” - írja Toini Virisalo. Hasonló felsőfokokban írnak a magyar irodalom egyik legkiemelkedőibb alakjának, Illyés Gyulának Finnországban 1970-ben megjelent művéről, a Puszták népéről is. Illés a finn olvasók számára új és érdekes ismeretség, erről ír Rafael Koskimies az Uusi Soumiban. Dokumentum-műnek itartja a regényt. Kiemeli, hogy nem a romantikusnak elképzelt magyar pusztai életről van szó. „Ez komoly és kíméletlenül leleplező könyv... Az egyes képek és jelenetek úgy vésődnek az ember agyába, mint a Biblia legkö'ltőibb részei.” A Parnosso című művészeti-irodalmi folyóiratban Hannu Launonen megjegyzi: „Illyés fő művét megérte lefordítani finnre is, még most is, jó 30 évvel a könyv megírása után.” Annál is inkább, mert a finn irodalom nem ismer egyetlen ilyen típusú művet sem. Kortárs líránk iránt az érdeklődés már néhány évvel ezelőtt megkezdődött. A Horisont c. folyóirat 1907-es számának 3/t részét a kortárs magyar irodalomnak szentelte. A svéd nyelvű finn irodalmi lapban helyet kapott József Attila, Füst Milán, Illyés Gyula, Nagy László és a lathi-i íxószemináriumon már megismert Juhász Ferenc is. A prózát Somogyi Tóth Sándor, a drámát Háy Gyula képviselte. 1970 a magyar lka nagyszerű betörése Finnországba. Az inkább történeti áttekintést nyújtó „Magyar líra” lés a kor,társ költészetet reprezentáló „A kutak országa” tulajdonképpen kiegészítik egymást. A Magyar líra költészetünk fejlődését mutatja be, beleértve a népköltészet egy-egy kiemelkedő alkotását is, de döntően a műköltészetre -támaszkodva. Az Ömagyar Mária-si- ralom nyitja meg a versek sorát és Garai Gábor Akrobaták c. költeménye fejezi ,be. 56 költő 196 alkotása segít a tájékozódásban. A kötet szerkesztője az ismert finn költő-műfordító Toivo Lyy és magyar tanácsadói alapos munkát végeztek. A könyv utolsó részében rövid tájékoztatót olvashatunk az antológiában szereplő költőkről. A másik, a magyar lírát mintegy folytató kötetet Anna-Maija Rai-ütila fordította és szerkesztette. A könyv előszavában a költőként és fordítóként egyaránt neves Raittila néhány mondatban összehasonlítja a T. Lyy által szerkesztett, -előbb már említett kötetet a sajátjával, majd a mai magyar líra nagy előfutáraira, Petőfire, Adyra és József Attilára tér ki, majd a líra kiemelkedő szerepére: ,„a költők helyettesítették a filozófusokat, szociológusokat, etikusokat.” Ennek megfelelően a magyar líra fő -tematikája a nyílt -társadalombirálat, valamint az egyén és -létének legszélsőségesebb kérdései. „A mai magyar lírában talán a legizgalmasabb - követni a harcot, amelyet az emberbe vetett -hitért vívnak, követni a kísérleteket a rezig-náció va-gy a hazug vigasztalás fenyegetése közben.” Érdekes megjegyezni, hogy néhány kortárs költőnk mindkét antológiában szerepel, sőt, az Akrobatákat is mindkét műfordító átültette nyelvére. A Kutak országa megjelenése után a helsinki Egyetemi Lapok külön oldalt szentelt a magyar kultúrpolitikának, amelyről négy cikk- bon olvashatunk. Az egyikben rövid statisztikát olvashatunk a nálunk megjelenő napi- és hetilapok, folyóiratok (művészeti, irodalmi jellegűek) számáról, a nagy és eredményes könyv- vásárlási mozgalomról és a legtöbbet fordított magyar írókról. Egy másikban A. -M. Raittila ír a magyar líráról ugyanúgy, ahogy a kötet elején. „A -tiszta kutak országa” c. cikk szerzője az antológia -kapcsán kifejezi azt a véleményét, -hogy a kötet jól -tükrözi a magyar lírát, és síkra száll minél több ilyen kötet megjelentetése mellett, elítélve azt a kiadói politikát, amely az agyonreklámozott tucatkönyveket helyezi előtérbe. A magyar líra tehát főképpen ebben az utóbbi időszakban került előtérbe. A tavasszal Finnországban járt Jávorszky Béla tollából is jelent meg egy cikk költészetünkről. Látva líránk fejlődését, -tagadja Babits kétségbeesett felkiáltását: ,,-a líra meghal”, sőt, úgy véli, hogy Juhász Ferenc, Nagy István és Csőri -lírája a holnap költészete, s ez a költészet hatni fog az európai irodalomra is. Jávorszky azonban -nemcsak cikkével járult hozzá a magyar líra megismertetéséhez, hanem fordításával is. A Parnasso 1971/4. számában több magyar verset olvashatunk finnül az ő átültetésében, Kassák, Tornai József és Csőri Sándor költeményeit is. * A finnek véleménye szerint a magyar irodalom még elég -ismeretlen -náluk (a finn irodalom magyarországi elterjedtségét kedvezőbben ítélik); a finnre fordított világirodalomnak elég csekély hányadát adjuk mi, de az utóbbi -években tapasztalható lelkes nyüzsgés szép reményekkel kecsegtet. 574
