Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Fekete Zoltán: Találkozás egy közösséggel

A negyedik kérdés végeredményei őszinte örömöt okoztak. Bár gyakorlatból tudom, hogy a papíron igennel válaszolók kb. 40 százaléka elvérzik, ha ígéretét tetté kell váltania, mégis mennyivel mások a 46-os (a „település” utáni) Ralf utcáin idegenül egymást méregető parasztok és a most válaszolók!

A 76%-o.s igen biztosítottá teszi az előadások lekötését. Remény van arra, hogy a látogatók törzsgárdája bérletet vált.

Jó tíz napig jártuk a községet. Beszélgettünk, tájékozódtunk. Találkoztam Balf fal, az „új arcúval”.

Kő vetkeztetések

Nem szándékom az ízlés definíciójának részletes elemzésével senkit vitára ingerelni. Két tényező megemlítése nélkül viszont érdemben beszélni sem lehet róla. (Ha mégis megtennénk, az saját magunk becsapását jelentené.) E két tényező: világnézet, műveltség. Vagyis a szépség fogalmat, az ízlést a világnézeti meggyőződés ha nem is determinálja, de erősen motiválja. Műveltség nélkül pedig elképzelhetetlen magasabb ízlés- szintre jutni. E tények ismeretében, felmérésünk befejezésekor a következő elvi következtetéseket vontuk le:

1. Figyelembe kell vennünk, reális tényként kell elfogadnunk a jelentkező igényeket. Műsorainkat a Déryné Faluszínház adott repertoárjából az igények és saját céljaink egyeztetésével kell kiválasztanunk. (A fogalmak tisztázására! Különbség van az igények kielégítése, illetve kiszolgálása (között. Az előbbi nevelési tudatosságot is feltételez, az utóbbi számára csak a kassza szempontjai mérvadók.)

2. Népművelési gyakorlatunk egész skáláján erősítenünk kell a világnézeti nevelést.

3. Ugyanígy meg kell találnunk a legmegfelelőbb módszereinket, eszközeinket az alapműveltség emelésére (az ált. isk. 8. osztályának elvégeztetésétől a klubban, szakkörökben stb. végzett munkáig).

Epilógus

Az 1969. őszi, 1970. tavaszi évadra a (következő előadásokat kötötték le Balfon a Déryné Faluszínházzal: Kacsóh: János vitéz (1969. IX. 16.); Niccodemi: Tacskó (1969. XI. 8.); Németh László: Villámfénynél (1969. XII. 2.); Szirmai: Mágnás Miska (1970. I. 28.); Mikszáth Kálmán: Tavaszi rügyek (1970. IV. 24.); Fellkai Ferenc: És boszorkányok nincsenek (1970. V. 29.)

Az előadásokra 130 bérletet váltottak.

Országosan keresik, keressük színházaink, színházkultúránk további fejlődésének útját, lehetőslégeit. Az eddig publikált írások legtöbbje ésszerű centralizálást jelez. Egyetértünk ezekkel az írásokkal. Az ilyen községekben azonban, mint pl. Balf — ahol a tárgyi feltételek biztosítottak —, igény is van, továbbra is tájolnia kell a Déryné Színháznak, figyelmen kívül hagyva Sopron közelségét.

51