Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Heitler László: Műteremlátogatás Hencze Tamásnál

Az alajpprolbléma sok variánsa kerül elém. A szürke, a kéke&szürke árnyalataival festettek között a többféle sárgát és egyfajta vöröset alkalmazó, ugyancsak körökből szerkesztett kép töri meg a monotóniát, izzó színei különösen megragadok. A festményeik téglalap alakúak, címük többnyire Struktúra, Dinamikus struktúra, Sárga struktúra és hasonló - szóval rendkívül tartózkodó. Föltűnik egy, amelyik köralakú, rajta a pontok ellipszissé lapulnak, a címe: Apolló 8.- Hogyan kapott ez a kép speciális címet? A képet nézve alig találok indokot. Legfeljebb a Hold krátereinek képzelem a puhán mutatkozó foltokat, - iha hagyom magam befolyásolni a cím áltál.- Ez a kép is egy a sok ,,struktúra” közül. Festése közben hallottam az Apolló 8. fellövésének hírét, erre elneveztem róla. Az illusztratív munka nem kedvencem, ebben az esetben azonban hozzátartozónak találom az egyedi címet.- Kiépeinek kápráztató hatása alóli nem lehet szabadulni. A szemünk az ilyen mértékű ismétlődéssel szemben imár tehetetlen, hol negatívnak, (hol pozitívnak látjuk a sóik egyszerű formát. Ezeket a képeket az iop-art rokonának mondhatjuk. Mi a véleménye erről?- Korunkra illik az „optikai kor” elnevezés, hiszen minden a szemünk előtt alakul, látásuk egyre újabb élményekre válik érzékennyé. A mozgás, a lüktetés geometrikus formák ismétlésével kifejezhető, - erre törekszem. Ilyenformán az op-art rokonságát vállalhatom.- Eszerint munkáit szoros kapcsolatban látja a világgal?- Ha az absztrakt elemekből álló képem az élet lüktetésének hatását kelti, akkor az absztrakt is találkozik a tárgyias világgal. Az ellenkezőjére, hogy a tárgyias festés is lehet a valóságtól távoli és élettelen, arra sok példát tudunk. Én nem a látott élményből indulok ki, hanem belülről. Az élményem tárgyiatlan. Kész munkám révén viszont, úgy érzem, találkozom a világgal. A kapcsolatot így élem át.- Gondolja, hogy a nézők is felfedezik képeiben ezt a kapcsolatot az élet különböző jelenségeivel? Magam szívesebbem maradok a tényéknél: képeinek pulzáló hatása van. Ha hagyom magamra hatni, akkor szinte a testemen érzem a hullámmozgást. Éilményem tisztán formai eredetű, nem kívánok hozzá semmiféle magyarázatot. Ha pedig képei szerepére gondolok, nagyon hatásos dekorációnak tartom őket. Morális alkalmazásra gondolok.- Egyre nagyobb méretekben szeretnék dolgozni. Minden ismétlés ornamenshez vezet, aminek dekorativ funkciója lehet. A képen látható ismétlődő színformák - elvileg a végtelenből jönnek és oda mennek - létrehoznak egy rezonens teret, melynek intenzitása - természetesen - a mérettel egyenes arányban növekszik. így az ember belekerül ebibet a térbe és nem kívülállóként szemléli azt■ A kép a műteremben elszigeteltebb jelenség, mint a környezetünkbe kerülő három dimenziójú objekt, aminek nagyobb a kollektív funkciója. Nemrégiben mozaiktervet csináltam. Ha a kivitelezés költségei meglesznek, egy lépéssel közelebb kerülök elképzeléseim megvalósításához.- Kollektív funkciót említett. Heinrich Lützeler Absztrakt festészet című könyveiben olvasom: „Ez a művészet már nem ábrázolja - és ilyenformán nem is alakítja - a társadalmat.” Az absztrakt festészet „témái érdekelhetik a társadalmat, sőt el is bűvölhetik: de nem magyarázzák a társadalmat, nem járulnak hozzá szociális önvizs- gálásunlkhoz öníoramálásunkhoz”. Mi a véleménye erről és saját absztrakt festészetének szerepéről?- Abban igaza lehet Lützelernek, hogy nem pont az absztrakt festészet az igazán társadalmat formáló erő. A képzőművészet lehetőségeit meghaladja az, hogy ábrázolni tudná a társadalmat, de közvetve részt vehet benne és alakíthatja. Nem hiszem, hogy az absztrakt művészet ne járulna hozzá szociális ónvizsgálódásunfchoz és önformálásunkhoz, hiszen mindig az ember és környezetének viszonyait fejezte ki.

57°